Közjáték

Ma volt (illetve tegnap, már vastagon elmúlt éjfél..) egy soronkivüli meccsem Gáborral. Öcsém szervezte nagy hirtelen, gondolom már mindenki várta volna, hogy kiosszanak nekem egy méretes zakót, hehe... Gábor nagyon jól játszik, a szlovák bajnokságban versenyez, nem is rosszul, nem sok esélyem volt. Az egyetlen dolog, ami mellettem szólt, az paradox módon a szar asztal, meg a hülye falai. Én szokva voltam hozzájuk, Gabi meg nem. Nagyon tudományos volt: kezdő-ugrató dákó, kesztyű, sztenderden álló dákótok, sz'al vót minden.
6-5 lett, oda. Nem akarom Jani módszerrel számolni, hogy mennyi lett volna, ha nem baszarajtom el időnként, mint szél, de a történelmi hűség kedvéért elmondom, hogy volt olyan frém, amiben két fehéret is adtam neki kézből. Nagyon ritkán fordul elő velem, most meg kettő is egy menetben. De ezenkivül is, még legalább 3-4 fémben adtam fehéret. Óriási luxus ilyen ellenféllel szemben! Vezettem 5-3 -ra is, meg lehettett volna tartani.
Vagy kellett volna még néhány frém, lehet, hogy megforditottam volna.

Vagy, ha nagyapámnak lapátnyél helyett dákót adnak a kezébe..
Jó volt ez igy is. Jó játék volt.

Rövid szünet után...

Hehe, volt egy kis pauza, majd később elmesélem, hogy miért is nem irogattam 4 hónapja, holott megigértem. Most már muszáj volt, féltem, hogy megszüntetik a blogot inaktivitás miatt.
Hogy biliárdról is essék némi szó, ma megint elkalapáltam sógort, valami 9-3-ra, azt hiszem. Ebben a tekintetben semmi változás nem volt az életemben, azóta is, hogy nem irtam, szinte minden héten játszottunk, és ezeket mindig meg is nyertem, általában nem szorosan. Az elmúlt félévben játszottam 40-50 meccset, öcsémmel, Mikivel, sógorral, abból tizet sem buktam, az tuti. Egyszer Miki vert meg (lehet, hogy kétszer), a többi öcsémé, a rövid partikban jó.
Na, ennyit az arcoskodásról.
Holnap is van nap.
Ráadásul mindjárt itt is van....