Ma volt (illetve tegnap, már vastagon elmúlt éjfél..) egy soronkivüli meccsem Gáborral. Öcsém szervezte nagy hirtelen, gondolom már mindenki várta volna, hogy kiosszanak nekem egy méretes zakót, hehe... Gábor nagyon jól játszik, a szlovák bajnokságban versenyez, nem is rosszul, nem sok esélyem volt. Az egyetlen dolog, ami mellettem szólt, az paradox módon a szar asztal, meg a hülye falai. Én szokva voltam hozzájuk, Gabi meg nem. Nagyon tudományos volt: kezdő-ugrató dákó, kesztyű, sztenderden álló dákótok, sz'al vót minden.
6-5 lett, oda. Nem akarom Jani módszerrel számolni, hogy mennyi lett volna, ha nem baszarajtom el időnként, mint szél, de a történelmi hűség kedvéért elmondom, hogy volt olyan frém, amiben két fehéret is adtam neki kézből. Nagyon ritkán fordul elő velem, most meg kettő is egy menetben. De ezenkivül is, még legalább 3-4 fémben adtam fehéret. Óriási luxus ilyen ellenféllel szemben! Vezettem 5-3 -ra is, meg lehettett volna tartani.
Vagy kellett volna még néhány frém, lehet, hogy megforditottam volna.
Vagy, ha nagyapámnak lapátnyél helyett dákót adnak a kezébe..
Jó volt ez igy is. Jó játék volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése