Itt van az ősz...

Már megint mennyi idő eltelt...! Semmit nem írtam, részint mer' nem nagyon volt mondanivalóm - legalábbis publikus nem - meg nem is nagyon volt hozzá kedvem. Ez van.
Most is csak azért írok, nehogy elvesszen a blog inaktivitás miatt, meg közben egy !@&#!!! LG support oldalt böngészgetek, ami qrva lassú, driverletöltés okán. Szopat ez engemet..

Tegnap este ledzsaltunk Szegedre Gabcsival, meg a szanaszéjjel feldobott Zoolival - má' megint kedélybeteg volt, mint Lenny Kravitz előtt -, Backyard Babiesre a SZIN-re, láthattunk egy kissé szétesett, sokszor pontatlan BB-t, TescoGazdaságos attitűddel. Nem biztos, hogy az ő hibájuk volt, hogy még egy egész órát sem játszhattak a Tankcsapda előtt (hát ez is röhej, bazzeg, ők a világsztárok, oszt szoronganak a TCs letakart cuccai előtt, na mindegy..), de az AC/DC előtt Bécsben, anno, azért sokkal jobbak voltak. Majd linkelek klippet..

Most nem fogok mindent elmesélni, majd egyszer, máskor, de volt egy csomó fontos dolog, pl.stúdióztunk a Holyval a mobydickes Smicinél Sopronban, született pár gyerek, Atti el akar menni Új Zélandra meg ilyenek. Majd máskor. Álmos is vagyok.

Bréking

Csak, hogy kétség se férjen hozzá, hogy én találtam ki: népszavást kezdeményeznék, hogy csatolják a Holdat Magyarországhoz. Megérdemelnénk...

Csütörtökön, - hehe, Torkos, a lúzereknek, nagy a pofám, ja - epikus küzdelemben Attival, 6-5 ide. Az Elsőszülött győzött. Attinak volt elsőre sansza, de elcseszte. Van ilyen.

Szolgálati közlemény

Breaking news...

Azoknak akik esetleg a biliard.lap.hu-ról pattantak át ide, ideje elmondanom, hogy noha ez a blog a cimében (ne cseszegess, angol billentyűzeten nincs hosszú ' i ', amúgy semmi birom a sok baromi helyesen iró okostojást, akik rögtön beszólnak egy-egy "kapitális" hibára - hiába, némelyiknek muszáj hülyét csinálni a másikból, hogy ő is okos lehessen végre - Mark Twain mondta talán, hogy nem birna olyan embert becsülni, aki egy szót csak egyféleképpen tud leirni, haha, ezt mindig jól elmondom), szóval, a cimében ugyan biliárdos blog, de jóval személyesebb vizeken is hajózunk olykor-olykor. A naplót mégiscsak magának irja leginkább az ember.

Sorry, ha hireket, izgi sztorikat várnál biliárdos berkekből. Nem is vagyok benne, marhára nem érdekel. A snooker még csak csak, egyszer nyertem is egy csomó pénzt az online bukiknál, még amikor Ronnie-nak (O' Sullivan) folyamatosan jól ment - talán úgy három éve - aztán jól el is buktam az egészet teniszen - haha, szisztémám volt, persze - Hewitt játszotta a végén a meccset, mittomén kivel, az a lényeg, hogy akármi, de akármi történik , én minimum megduplázom a pénzem, kivéve egy egészen elképesztő, valószerűtlen esetet, ha Hewitt pont 7 gém különbséggel bukja el a meccset, mer' akko' minden megy lecsóba. Pont 7, se több, se kevesebb. Szerinted mennyi lett?! Haha, hápersze! Kár, hogy nem láttam a megnyúlt képemet reggel, amikor néztem az eredményt a teletexten, muhaha!
Basszus, elmúlt éjfél megint, TCM-en nézem az Annie Hall-t, angolul, igy is nagyon jó, nem is nagyon hiányzik a Kern hangja, most volt az a rész, amikor Woody haverja osztja a kokót, Woody kezébe veszi a többi, maradék kokót tartó szelencét,megkérdi a haverját, miközben belenyal a kokóba:
-Mennyibe kerül ez?
-Kétezer dollár egy uncia - válaszol a haver.
-Aha - mondja Woody, majd jól kitüsszenti az egészet a szelencéből, bele a haver képébe, haha!!

Néhány rész:

Elkalandoztam már megint. Szóval, nem vagyok én akkora biliárdos pók, csak szeretek játszani.
Meg irni is, asszem.

Csak mondom, mert eddig még nem mondam...

Bréking nyúz

Orbán Viktor apja Fenyő Miklós!!!
Ez tuti, most láttam a tévében!
A hasonlóság tagadhatatlan!

Robi megnevettetett

OK, OK, előbb kicsit szar kedvem volt, de hát ezért vannak a barátok: Roberto előbb átküldött néhány linket, hát könnyesre röhögtem magam, főleg a másodikon.

Ez az első, itt Keef szénné ég Chuck "kacsa" Berry előtt, aki szemmel láthatóan élvezi a szitut:



Ez meg mégjobb, norvég rendszergazda a középkorban, ékes norvég nyelven, nagggyon jó!!!!



És egy másik Keith. Az Ember Aki Soha Nem Játsza Ugyanazt, ez nem vicces, csak zseniális:



Mindjárt jobb a kedvem. Csak megjön néhány levél...

Ajánljak koncertet?

Jóvanna! Ajánlok. Méghozzá őt:

Marianne Faithfull
Budapest, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. március 12. hétfő 19:30h

Ide mennék, őt megnézném, ha nem lenne hétköznap, és nem lenne próbánk, de a próba az nagyon fontos, mert akkor csak arra kell figyelnem, azt kell megoldanom, amit tudok, és élvezek. Nem kell senkinek a dillemmáját megoldanom, beleértve a magaméit, Let There Be Rock, és vigyor!
Vissza Marianne-hoz. Hát ő egy igazi rockandroll babe, minden jóban benne volt tövig, akarom mondani nyakig :-))))))))). A képet ugyan kicsit árnyalja, hogy a hölgy idén 62, de ez senkit ne tévesszen meg. Ő nem a nagyi! Amit ez a nő nem élt meg az élvezetekből, azt igazán kihagyhatod! De amit átélt, az sem körmenet. Több életre elég rossz döntéssel...
Ha kiváncsi vagy rá, infók:
http://www.est.hu/cikk/45884/marianne_faithfull koncertajánló
http://hu.wikipedia.org/wiki/Marianne_Faithfull magyarul
http://en.wikipedia.org/wiki/Marianne_Faithfull jóval több, angolul
http://www.mariannefaithfull.org.uk/MULTIMEDIA.HTML itt meg is hallgathatod

Mindjárt megnézem a 'Tube-on is, hátha találok valami értelmeset!

Éhség

Tegnap hazajött Iván meg Zozó. Nem hivtam még őket, van és lesz is még bajuk elég, majd jelentkeznek, ha már képesek rá. Mindenesetre nem kivánom magamnak (de másnak se) az éjszakáikat. Nekem akkor volt nagyon nehéz, amikor pölö eltőzsdéztem a MindenPénzemet, de még a kölcsönpénzt is, akkor hullámzott a kedélyállapotom a teljes kétségbeesés és a leszarom-mentalitás közt. Vagy, amikor fejre álltam a Kispözsóval Horvátba, na az volt nekem a kétségbeesés Mariana árka. De az mind anyagi jav, még helyre lehet (és lehetett) hozni. Ezt nem. A veszteség, a halállal való közvetlen szembesülés mindannyiunk életének szerves része, mint a lélegzés, emésztés, szeretkezés. Most nem a saját halálunkra gondolok, azt el tudjuk fogadni, vagy akár már várjuk is, mint Dédi, vagy legalább tudjuk kezelni, nem, szeretteink, barátaink halála az, amit nagyon nehéz elfogadni. Eddig voltak a szép napok: lélegzés, emésztés, szeretkezés. Lassan kezdünk megismerkedni a Veszteséggel, - hogy G. irta, a múlandósággal - azzal, hogy nem csak az öregekre, óvatlanokra vár, de mi sem vagyunk sérthetetlenek, nekünk sem adatott más sors.

Nem akarok patetikus lenni, gyászbeszédirói babérokra sem törekszem, egyszerűen ez jut eszembe. Nincs sok kapcsolatunk a halállal, tudatunk peremére száműztük, nem tudunk normálisan reagálni halálhirre, nem tudunk rendesen részvétet nyilvánitani. Most az én generációmról beszélek, apámék már tudnak, sajnos van gyakorlatuk benne, lehet, mire mi odaérünk nekünk is lesz. Most még csak egy-egy (szerencsés vagyok) ritka alkalom, és az évenkénti Halottak Napja-i látogatás, meg néha egy bónusz kiszaladás a temetőbe, lelkiismeret-furdalás okán, ami emlékeztet, de ez egyre gyakoribb lesz.

Jóllaktunk az élettel, ez a helyzet, nincs böjt, nincs éhezés, csak a szép dolgokat akarják velünk láttatni, tökéletes minden, a mosópor, a folttisztitó, a fogkefe, az illatositó, a ruha nem lehet pecsétes, az élet szép. Pedig az éhezés rádöbbenti az embert, hogy kevéssel is be lehet érni, hogy annak is lehet örülni, ha nem egy kétszersült a vacsorád, hanem kettő. Az éhezés ráébreszt, hogy mennyi felesleges szarral tömöd meg a kocsidat, abban az ócska szar hipermarketben, ahol csak a droidot látják benned, vevőként, alkalmazottként egyaránt. Talán, ha úgy tekintenénk a halálra, mint mikor az ember átmegy az egyik szobából a másikba, becsukja maga mögött az ajtót ugyan, de mindenki tudja, hogy itt van még, nem kezd el üvöltözni, hogy hova ment, ha úgy tudnánk gondolni ezekre a fiúkra, hogy úgy haltak meg, hogy azt csinálták, amit szerettek, nem fegyverrel a kézben egy hülye háborúban...

Hinni kéne a spiritualizmusban, hinni kéne Redfieldnek. Talán úgy könnyebb lenne.