Egy újabb zakó

Összekellene kapnom magam, ma megint lementünk Atival, és megint elvert. Kezd magára találni. Én meg irhatnám a blogomat akár Egy skizofrén naplója cimmel is. Ehh, mindegy, ne is keveredjünk bele, meg lesz ennek a dolognak a megoldása nemsokára (nem biztos, hogy nem kéne félnem tőle).
Lementünk 7 körül, 3-as asztal (az amelyiken a Dagadt játszott vasárnap, erről majd később), az első az enyém volt, az utána következő 4 vagy 5 viszont nem. Jól elhúzott, na. Akkor nyögtem be, hogy 15 frémes a meccs, haha! Azér' legyen valami esélyem is, nem?! Szokásos fej-fej mellett játék, mára már "szokásossá" váló, kulcsfrémben elkövetett kapitális marhasággal.
Ezt figyeld: én jövök, kézböl. Oda teszem a fehéret, ahová akarom. Helyzet tuti, letenném középtájt, elsőt kontrásan középre, második alsófalssal szembe, harmadik 6-os zseb, marad a fekete, az meg ott áll az egyes előtt, csak be kell pöccinteni. Ezt kell csinálni, látom én! Ellenben mit csináltam?! Felveszem a fehéret, elgondolkodom (igen, nyert, hápersze, hogy nem a szitun, hápersze!!!) és ráejtem a feketére!!!!! Ránézek öcsémre, mondom hupsssssszzzzzz... Elindul az arcán egy szolid mosoly. Kéttized másodperc alatt átvált egy akkora vigyorba, mint az enyém, a fényképen, amikor megkaptam az új, királykék, hátsó taposófékes rolleremet. Lassan felveszi a fehéret, arcán még mindig álmodozó farkasmosollyal körbejárja az asztalt, méregeti, mint Piroskát, leteszi és bevarja a saját három golyóját meg a feketét. Basszussss.
Ki is kaptam 8-7-re. Az utolsó frémet elhoztam ugyan, de az csak arra volt jó, hogy zsakettről zakóra csökkentsem a felsőruházatot.
Szörnyű bosszút forralok. Ma gyorsan átlapozom az Agykontrollt! Varázsteát készitek! Viaszfigurát szurkálok tűkkel! Átállok a Sötét Oldalra!
Mittudomén. Valamit.

Ja, igen, a Dagadt! Majd elfeledtem!
Na, van ez a figura, szimpatikus, mint egy tohonya rinocérosz párzási időszakban. Már a múltkor felhivta magára a figyelmet (nem volt nehéz, egyrész 120 kiló, akkora segge van, mint gyapotbála, ráadásul mindig joggingban van, hogy még nagyobbnak nézzen ki, és üvöltve osztja az észt, hogy azért tudd, hogy ki éppen a János a faluban, szóval szolid és finom, mint egy nagydarab, véres steak) amikor haverjával játszott épp, és a csávó megemlitette, hogy ő rajta van az iWiW-en. Eddig semmi rendkivüli. Erre cicceg erősen dagadtunk, hogy nem jó, nem jó, nem jó. Erre már kezdtem figyelni. Kérdi csávó, már miért ne lenne jó, mi baja van vele. Erre a dagi fontoskodva: mert igy bárki, tökkönnyen feltérképezheti a kapcsolati hálódat!! Nézek ki fejemből, fojtom el a röhögést. Há' kiafaszt érdekelne az én kapcsolati hálóm, villanyszerelő vagyok, bazdmeg, nem terrorista! - mondja a kiscsávó, és igazat kellett adni neki. Tényleg nem volt terrorista.
Na ezzel kezdett nálam emberünk, még anno. Időnként feltünt szokott visszafogott eleganciájával, mint Havas (ezt a beképzelt, Viagra-bérletes faszt mit össze tanárurazzák folyton!!!) püspöklila zakójával 91-ben , teleszórta a baromságaival a helyet, és kész.
Vasárnap Mikivel játszunk. Bejött Dagi. Beöltözik biliárdhoz. Felveszi a Kesztyüt. Na most ez az egyik kedvencem, nem azért mert "buzis", vagy mittomén, de baszki, miaszarnak ide kesztyű, amikor a 3-as asztal akkorát lejt az 1-es zseb felé, hogy még egy kocka is begurulna, ha a posztó nincs rendesen letakaritva, ha a posztó alá be van fűzve egy cérnaszál és úgy elviszi a golyót, mint a szél?! Minek az a pöcs kesztyű???!!! Mindegy. Teltek-múltak a frémek, Dagi osztja az észt. Bejött egy csaj is. Na most ez a csaj, nem ám csak úgy volt csaj, volt rajta szép csillogós harisnya, meg kiskosztüm is. Belőtt séró, műköröm. Most fikázom, egyébként nem lehetett hülye csaj, valamelyik egyetemen tanit, ha jól hallottam. Emberünk hangja még erősebb lett, és végig hallgattunk egy kisebb előadást arról, hogy ő bizony a leggyorsabb legény ebben a faluban, mert 2 óra 48 perc alatt elvitte az anyját valahova Békésbe'. De könnyű neki, mer' egyrész kurvagyors kocsija van, másrészt meg kurvajól vezet, ahol tudott 180-al ment, ahol meg nem ott 160-al. Kezdtem tisztelni. Gyermekkorom elfelejtett hőseit juttatta eszembe, csupa Verne figurát, Hatteras kapitány, Nemo kapitány, Grant kapitány (Verne szerette a kapitányokat, az alatt biztos nem rugott labdába férfi az evolúciós hajszában).
És utána kezdett bort szakérteni. Az már azért fájt. De most jött a móka! El kezdi fejtegetni a csajnak, hogy neki vannak ám nagyon drága, meg nagyon ritka borai!! Húú, de szar duma, mondom magamba, mire csávó mondja, hogy van ez Kávéház és hogy ő ott tároltatja a borait.
Erre már Miki is elkezdi hegyezni a füleit (pont lökéshez készülődött). Mert hogy őneki (mármint a daginak) tuti cimborája a tulaj, és bármit megenged neki. Nézek a Mikire, vigyorgok, mert hogy ő a tulaj. Ismered? Dehogy ismerem, - vigyorog Miki - és csak a saját boraink vannak a pinyóban. Bemutatkozol? - kérdem én. Nem, ha ezt a dumát beveszi a csaj, akkor meg is érdemli!!
De nem vette be. Mondom én, hogy azé' okos csaj lehetett! A 92'-es Burdából varrat ugyan, de okos nő!