Ezt a hetet kihagytam futásilag. Mindennap esett, a pálya fel volt ázva, betonon meg nem akarok futni, szétcseszi a térdem, meg a derekam. Ma hajnalban viszont betonkemény tarkómigrénre ébredtem. Letoszolodtam a nappaliba egy Quarelinért, bedobtam, visszamentem. Fél 6. Remek. Tekintve, hogy majd 1 óra volt mikor lefeküdtem, picinyt fusztrált voltam. Nem is tudtam elaludni, fél hétig viaskodtam mindenféle dilemmákkal (aki érti, értse), aztán összeszedtem magam, és lementem a pályára, most nem esett. Marha jó volt. Ez volt az első eset, hogy már ez első körben is elhittem, le tudom futni az egész távot. Egy órát futottam. A végén még rádobtam egy kört, ez ment az MP3 playerben, nem tudtam abbahagyni:
Extra zseniális! Ha hosszabb, még egy kört futok. Én egy hérosz vagyok. (copyright Zozó)
Most viszont úgy fáj a bal forgóm, mint az állat. Ja, és a csuka feltörte a bal lábujjamat. Örülök, ha levonszolom magam Soundtrack-re, megnézni Kovács Petiéket, a Zöldbe. Beszámoló holnap.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése