Nincs most egy se, csak néhány kósza szirén. Most jólérzem magam, bár hajmeresztő történet mára is akadt (csak a magam kedvéért, hogy emlékezzem: be kellett volna drótozni magam, ez nagy hiba volt!) Szóval most lesz egy kis nyugi.
Reggel lementem futni. Már a futócipőmet vettem, de még mindig azon filóztam, hogy hagyom az egészet a fenébe és visszafekszem aludni, de nem tettem, ami tekintve, hogy 5 órát aludtam, győzelem volt. A pályán csak a felét nyomtam, mint egyébként, asszem valami virus is kóvályog bennem, meg sietnem is kellett haza. De már maga az, hogy lementem győzelem volt. Kis győzelem ugyan, de lassan kezdek rájönni, hogy ezek a kis győzelmek legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint triumfálni nagy csaták után.
Napok óta nem esett szó biliárdról. Ha ez a töketlen öcsém felvenné a töketlen telefonját, hogy rohadna meg az összes befőttje, akkor talán eshetne.
Még majd próbálkozom. Egy biztos: nem fog iderohangálni virággal a kezében!
Én viszont...
A Tiétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése