Kiteccik menni, ahol beteccett jönni...

A cimben idézett hibátlan mondat a dorogi Borbála Kórház és Elintéző Intézet nevű intézményben hangzott el, ma fél dél körül.

Szereplők:
takaritónő
becket
MRRK aktivisták, Xéna szakasz

Tartalom:

becket kórházba került. Nem kell megijedni, pusztán röntgen (ahogy Ladik mondaná: rögöny) vizsgálat okán tévelyedtem el picinyt és keveredtem a Matriarchális Radiológusok Rögtönitélő Kommandójának (MRRK) fogságába rövid időre. A királyvárosban rendelő (haha) röntgenosztály egyhónapos előjegyzési idejét kivárva már két alkalommal sikerült azt elfelejtenem és elmulasztanom. Úgy gondoltam, beugrom a dorogiba, hátha ott gyorsabb. Beléptem a rég nem látogatott rendelőbe (ig.vez.főorv. dr. Fartúró), rögtön megrohantak az emlékek: jé, itt kinoztak ájulásig, ez a fogászat - jé, itt baszták el karomat csavarodásilag, ez az ambulancia - jé, itt várattak kisgatyában félórát szolid 5 fokban, ez a reumatológia. Szóval elöntötte a nosztalgia meleg hulláma a testemet, lelkemet egyaránt.
De nem időzhettem tovább boldog gyermekkorom itt töltött napjain rágódva, új kalandok vártak rám a Tisztelt Rtg! osztályon. Keresem. Hol is van? Tábla nyillal, arra. Egy ajtóra mutat. Menjek ki? Merthogy szemmel láthatólag valami kertbe vezet. Biztos. Kilépek a napsütésbe, elindulok a járdán. Kis parkban találom magam, tábla sehol. Megyek a kórház felé, kis séta és ott is vagyok. Ajtón tábla: Röntgen. Bejárat a másik épületben. Ez megzavart. Szemmel láthatólag egy épület van előttem, esetleg több bejárattal. Belépek. Bent tábla, rajta az osztályok nevei. Megnyugszom. Ott van, földszint röntgen. Belépek még egy ajtón, végigmegyek egy folyosón, ez egy elfekvő!! Öregasszonyok lehelgetik az utolsókat, vagy nézik végig, ahogy mások teszik ugyanezt. Újabb folyosó, zsákutca. Takaritónő. Tanácstalan vagyok, mint kisközség, ezért kérdezek. Kiteccikmenniaholbeteccettjönnitovábbésbalra. És valóban, egy csigalépcső eldugott szegletében meglelem a Röntgen táblát, alatta áthúzott Csak a személyzet részére! felirattal.
Bátor vagyok, belépek. Odamegyek egy kis ablakhoz, mert eddig annyira jól szórakoztam, hogy éreztem, ezért fizetnem illik. Na, itt jött az MRRK!
-Papirjait!
-Jó napot! Én vizsgálatra jöttem! - mondtam udvariasan, hátha visszavesz az ismeretlen hang
(termetemből kifolyólag ezek a kisablakok nekem maximum mellbimbó magasságban vannak, nem tudok benézni rajtuk az ober-szervilis meghajlást kivéve, azt meg ugye nem szivesen)
- A PAPIRJAIT KÉRTEM!!!
Odaadom a beutalómat (hú, de jó, hogy ott volt!), meg a TAJ kártyámat gondoltam én pöcs, hogy ez igy már OK, nem sugaraznak majd órák hosszát tökileg, hogy sterilizáljanak, irmagom se maradjon, rohadt papirnélküli köcsögnek!
-Tessék! - ez a sugarazás gondolat kooperativvá tett..
-KÉREM AZ ÖSSZES IGAZOLVÁNYÁT!!!
-??? Pa-pa-parancsol..?
-AZ IGAZOLVÁNYAIT!!!
Ez bekattant, bazdmeg. - Milyen adatomra kiváncsi?! - kérdem én, kicsit felkészülten, ma délután véletlenül épp erről is beszélgetünk a tanitványaimmal, és kicsit rákészültem a témára.
-NÉV, LAKCIM!
-Akkor magának elég a személyim is, és nem kell az adókártyám, meg a jogsim, meg az útlevelem, meg a hajósegyleti tagságim, meg az autóklub tagságim, meg az összes többi, ugye?
-SZEMÉLYI ÉS LAKCIMKÁRTYA!
Elgondolkodtam, hogy mégis benézek, hátha robot. Elvette a személyimet, kinézett,megnézett magának, megjegyezte az arcomat, hogy ha véletlenül mégis életben maradok, majd ki tudjon nyiratni az embereivel. Aztán elkezdte pipálgatni a beutalón található adatokat a személyiben találhatók alapján. Miután kiderült, hogy én én vagyok, és nem valaki más akar egy potya sugarazást visszaélve az én beutalómmal és TAJ kártyámmal:
-300 FORINT!
Beadtam egy kétezrest és kiakadt a rendszer, 10 percet vártam apróra. Végül megjelent, és hozott magával két ánégyest, nagyjából félig, szellősen nyomtatva (nem ám recikling, fasza fehér új papir, rohadjon meg az összes erdő!)
-IRJA ALÁ! AZ EGYIK A MAGÁÉ!
-Köszönöm! - rebegem
-NEM MOST!!! MAJD A VÉGÉN A MAGÁÉ!!!
-Ja, értem. Mert, ha tegyük fel, mégsem élném túl, jó lesz még másnak! - de ezt már csak gondolom, a sterilizálás miatt.

A sugarazás gyors volt egyébként. Volt egy rövid konzilium, hogy ráférek-e a filmre, aztán már kész is voltam.
Újra a váróban. 5 perc múlva kilépett egy ajtón az MRRK főideológusa, kezében az én mellkas felvételemmel. Miközben elment mellettem, hosszan végigmért, mint aki valami különlegesen bizzar, az extrémszex periferiális ágához tartozó, egészen perverz irányúltságomról szerzett tudomást a felvételről. Láttam a szemében, hogy egy földönkivüli lény ledughatta szaporitószervét a nyelőcsövemen, petét rakott a gyomromban és most ott növekszik valami parazita, és ez tisztán látszik a felvételen. Aztán nemsokára kezembe nyomta az Itéletet.

Sima kontúrú rekesz. Szabad laterális sinusok. Tiszta tüdő. A kisvérkör compensalt. A cor nem nagyobb.

Megkönnyebbültem. Elengedtek. Most az egyszer. Ja, és ott volt a nyugta, az ánégyesen.

(na, és még csak ezután következett a Minden Idők Zavart Találkozása, összefüggéstelen mondatok eldadogásával, összevissza nézéssel, satöbbivel. De jó volt!!!)