Cúszász a mocokban

Amig telepitek a másik gépen gyors postolok egyet...
Naszóval, ugye szombaton vizitáltam a Molothowba, nem meséltem még, Zoli most nem mondott be, kicsit zokon is vettem :-)) Mindegy, ezen hamar túltettem magam, gyors megvizuáltam Latyó gitárját, nagyon szép darab (300E huf-ért az a minimum, hogy szép), Latyónak nagyon bejön, játékkomfortja OK. Hajrá. Már csak számok kellenek, de az nagyon. Ez volt egy éven belül harmadik koncert, amit láttam tőlük, mind a három tökugyanaz volt. Kicsit később kezdtek, kicsit többet is játszottak, Acsinak nagy volt a feje, mind később kiderült okkal, mert hogy ők voltak az utolsó fellépők, saccra kb. 2 körül kezdhettek. Ja, a turné 4 csapatos volt, plusz minden állomáson egy helyi, itt a Latyóék voltak azok. Brigádot láttam, az OK volt, a Buttholes alatt inkább dumáltam. Zoli szinjózanul nyomta, furcsa volt, még nem láttam józanúl koncertezni, inkább olyan volt, mint próbákon, koncentrált és pontos. Nem maszatolt. Később mondta furcsa volt neki is, de a többieknek még inkább. Ez volt az első koncertje, miótta Pistiék meghaltak, azért lehetett. Később már jóval jobb volt a hangulata. Ivánnak is, beszélgettünk sokat, már amennyire lehetett.
A zsűri vegyes volt. Haverok hegyekbe, kisrészeghülyék, tarajosok szép számmal. Volt egy figura, annyi vas volt a fején, hogy már csak egy rohamsisakkal lehetne überelni. Pircing rulez. Punkra maszkolt kispicsák, berúgva mint ló (én ezt nem értem, minek isznak ezek ennyit?! leginkább csajok, annyira betaszajtva, amit én is ritkán értem el közel a negyvenhez. Kinek áll ez érdekében?!)

Ivánnal dumcsizok,
-Kérsz sört? - igy én
-Mingyá, még van - igy ő.
Odatoszolódom a pulthoz, előttem 15 forma kisgyerek, mellközépig ér nekem.
Dzsinya pultos pókerarcal méregeti,
- Mi a terv? - kérdi Dzsinya még mindig pókerarccal,
-Egy sopronit kérek - mondja a kölyök (sssssssszzzzzzzz, sziszegek én)
- 220 - mondja Dzsinya, a pókerarcú - és húszas legyen!!
Kölyök kitesz egy kétszázast meg egy százast
- Nincs húszas - mondja
Dzsinya kibontja a sört, leteszi, hosszan néz a kölyökre, vállatvon és rezzenéstelen pofával leiszik 4 kortyot a sörből, elveszi a kétszázast, és rám néz,
-Szevasz, rég láttalak, neked?
- Egy kis Heinekent - mondom és viritok egy ötszázast a pultra - nem kell visszaadni!
Vigyorgunk.
Mesélem Ivánnak később. Te is betakartad volna? Nagyon necces poén volt.

Jómúltkor meg Mani hozta a piát a pulttól, (tömeg volt, Acsiék játszottak, este 11 tájt), elakadt valamiben, lenéz, kisgyereket konstatál, Tankcsapda pólóban.
-Hány éves vagy öcsi? - kérdi (Mani akkor még épp nem volt 40)
-12 - felelé a gyermek
Mani néz erősen, rámnéz, együtt nem értjük az egészet - Nesze itt egy kóla - mondja a srácnak, odaadva az egyik kólát.

12, baszki, 12! Hátmiafaszt keres lenn egy kölyök este 11-kor a Molothowba????!!!!
Mit gondoltak, különmatek?!

Szólitsatok Vaskalapnak!

Zakó

Hát ez van, ilyen is van időnként. Kikapott a Nagymester. Heroikus, eposzi küzdelemben ugyan, de kikapott. Végig Ati vezetett, a végére szoritottam meg, 6-6 volt a döntő frém előtt (elképzelhető, hogy ha 15 frémes meccset játszunk, mint Janival szoktunk, akkor enyém a meccs: épp emelkedő szakaszban voltam formailag). Jól alakult a döntő frém is, állitottam egy nagyon jót a legrosszabb, fal mellett lévő golyómra -gyakorlatilag mögé - kettő volt még ezen kivűl, gyakorlatilag kiszálló, vagy majdnem kiszálló állásban, és Atinak még 4 vagy 5 golyója volt fennt, szóval lökni készültem, amikor véletlenül, célzás közben a dákóval hozzáértem Ati egyik golyójához. Minő malőr!!! Atié a guritás joga, és onnan úgy ahogy kell, meg is nyerte a meccset! Ezen ment el! Egy rossz mozdulaton!
Persze, az is hozzá tartozik, hogy nem feltétlenül a végén kell megnyerni egy meccset. Ati szerint az átlagosnál rosszabb formában voltam, én szerintem ő meg határozottan nagyon jó passzban volt. Ez van.
Viszont volt egy csodálatos frémem. Az egész tartott kb. 2 percig! Ati kezdett, semmi nem esett le, én meg egy lendületből lepakoltam mindent, végén a feketét is. Ez tetszett.

Ma sem haladtam VF honlapjával különösebbet, a rosseb tudja mi a ráknak vállaltam be. Fel kellett mennem Kóspallagra a Szent Orbán (nem politizálok, ez a neve!) Fogadóhoz, mert hogy Bauer Manfréd, aki éppen elbújt a világ elől kedvesével, mint pénzügyi igazgató a titkárnőjével, elfeledkezett arról az apróságról, hogy hátsókerekes Toyota Hiaceval nem megyünk hegyre, ha eshet a hó és nincs nálunk hólánc. Mer' csúszkál. Mer' el se mersz vele indulni, annyira csúszkál. Meg nem is tudsz, mert kipörög kapásból, ha nincs súly a hátuljában. (ennek speciel volt, Mani szokása szerint összeszedett valahol egy 4x12 Marshall hangládát, akkora, mint egy fél ruhásszekrény,és majd 40 kiló. A gyűjtő az gyűjtő!) Felmentünk mit dem hólánc, újból konstatáltam, hogy jó kis hely ez, természetileg, kajáltunk (tejszines, tökmagolajos, szezámmagos csirkemell saláta, vagy mi a bánat - nem volt annyira jó, gyomrom birkózott vele egy ideig, nekem is Cézárt kellett volna inkább ) kávé, döfi vissza. Lecincáltuk a ládát a próbaterembe, megdöngettük - baró - örültünk.
2x600 watt gitármotyó, 2x800 watt énekmotyó, plussz Zoli basszuscucca, meg még kallódik egy-két hangfal itt ott! Súlyos. Amikor annakidején abbahagytuk nekem volt egy 30 wattos tranyós kombóm, Iminek is egy, meg Johann von Bolvárnak egy 30 wattos basszuskombója.

Öregedő rockerek a hangfaltornyok árnyékában. Kopirájt Pityu.

Ó gyász, ó bánat ...

Ha volt már napod
Mikor tudtad, Niké ma nem rád mosolyog
Tudhatod, vannak napok,
Mikor kerted termése rothadt gyümölcs csupán
S az istenek kegyét nem Te kapod

S, ha gyötrelmes testvérharcban
Maradsz alul
Fájdalmadnál szégyened nagyobb,
Emlékezz, sütkéreztél hosszú nyárban
Most tél van, de
Eljön még a Te napod!

Ati - Pisti : 7-6

Jajjmájajjmájajjmá

Báááá, elcsúsztam az idővel, nagyon, és most is rohanok, de ezt muszáj beirnom, mert egyébként elfelejteném, pedig végsősoron erről szólna ez a firka, na. Egy rakás kiváló történet helyett, a lényeg: csütörtök Jani-Pityu 6-8.
Nagyon gáz volt, ahogy indult, nem tudtam figyelni, végig csak az APEH-os telefon járt a fejemben (hát ez egy kiváló történet volt/lesz - vö. "Börtönnaplómat még mindig irom" - hahaha), Jani elhúzott, 4-0 oda, legalább három játékot adtam neki, hülye helyezések, fehér feketével együtt eltevés stb. Az ötödik játszma is az övé készülődött lenni (hú, de szépen mondtam!), a feketére kézből(!) lökött (oda teszi a fehér golyót, ahova akarja), de kihagyta!!
Na és onnantól kezdve nem volt kegyelem. Még két játszmát valahogy el tudott hozni, de többet sem! Hideg voltam, taktikus és halálos, mint egy U-Boot.
Na, és most megyek, lenézek Molothowba a srácok kedvéért (Iván, Zoli), biztos jól esne nekik egy kis dumcsi. Kiváncsi vagyok Latyó új gitárjára (LTD EC-1000) is. Edi Quimby koncerten, Panni Mamánál, Dáci Ábel haverjánál, én a Molothowba, szétesett a család.
Csak ez a Molothow ne lenne közel távol a legtrébb rockkocsma, ehhh...
Meg sem érdemelnek..

Semmi különös..

Nya, most csak itt fontoskodunk kicsinyég, meg tesztelgetünk kódokat:

Ha minden jól megy, akkor itt most egy videoablaknak kőne vizualizálódnia, alant



Na, most az idióta Billy Crystaltúl eltekintve ez lehetett ennek a Grammynak az egyik csúcspontja. Ez az egyik emblematikus szám, ami nekem a nyolcvanas éveket (senkit ne tévesszen meg, hogy ez a '89-es Grammy, ez egy '87-es szám !) jelenti.
A másik a Take on Me. Meg Duranék. Szóval vissza a csajszihoz. Most nézd meg, ki áll a nőci a rengeteg szmokingos papagáj elé, tökegyedül, zenekar nélkül, teljesen alkalmatlan cuccban, bakancsban, kopaszon, a mozgása rettenet, de a HANGJA!!! Kisöpri az egész áporodott termet, olyan hangja van! Még az a pofátlan magabiztosság, ahogy kiénekli azokat a hülye hangközöket! A Nothing Compares csak egy szolid Prince nyavajgás ehhez a lendülethez képest!
Info, képek, itt meg itt.

Azért azt ne felejtsük el, hogy közben már itt toporgott az ajtó előtt, az igazi lendület, az a banda, amelyik 4 év alatt alapjaiban rázza meg a nyolcvanas éveket, és ver máig hullámokat, hallga csak:




Ez tartott néhány évig, azután jött az ökör nyűttpulóveres balfék és hazavágta az összes rocksztáromat, hogy aztán jól főbelője magát a seggfej.

Ja, és ki ne hagyjam az örök vigyor 4 percét 1984-ből, ezen mindig vigyorogni kell, felnyomni a hangerőt és vigyorogni a csajokra, az élet szép, ugorj!:

Ma nem fogok biliárdozni

A Nagymester pihen. Nagymesternének elmaradt a tegnapi jógája és átrakták mára. Még jó, hogy nem szóltam Mikinek tegnap, hogy jó a kedd. Mert nem jó.
Nagy fába vágtam a fejszémet. Megpróbálok csavarni egyet magamon és kicsit megtekerni a napirendem. Éjszakai ember vagyok már jó néhány éve, de most már nem nagyon lehet ezt igy tovább folytatni. Este már nem sok minden fizikai mozgásra tudom magam rávenni - akar a franc kimenni a hidegbe - igy csak a punnyadás a PC előtt, az marad. Jó, jó a heti három zenekari este az mondjuk nem punnyadás, de az zenélés, nem mozgás. Régebben még csak-csak eljártam este futni, de most már annyira alkalomszerűvé vált a dolog, hogy az már nulla.
Gondoltam, hogy inkább reggel kelek korábban, és reggel futok. Elhatározásomat tett követte, haha. Ma reggel fél 6-kor keltem. Bááááááá!!! Egyszer elmegy, de rendszeresség hogy lesz ebből?!
Nagyon régen keltem rendszeresen ilyen korán, még akkor, amikor hajóztam. az viszont fenomenális volt: kezedben egy bögre teával (öregem, zománcos bögre! hogy annak milyen ize volt! még most is a számban érzem! veszek is egy zománcos bögrét!) támaszkodsz a korlátnak, nézed a hajó mellett elrobogó vizet, valahol elötted kel a Nap, a viz felett valami fátyol, párának sok, ködnek kevés, felette rózsaszin ragyogás. Lassan kortyolod a teát, lassan szivod a cigit (már nem hiányzik). Kilégzés, belégzés. Érzed a viz szagát. Nyugodt vagy és nagyon, nagyon szabad (persze nem vagy az.mindjárt jön a fedélzetmester és szól, hogy menjél festegetni, vagy mosd a fehér részeket, vagy pucolj ablakot, mindegy csak ne álldogálj itt, és nem bambuld a vizet, még beleesel.)
Once upon a time. Ez viszont most van. Egész éjjel azt álmodtam, hogy fél 6 van, sőt már el is múlt, de nem baj, mert majd inkább holnap megyek. Közben persze valahogy tudtam, hogy ez baromság, még nem is csörgött az óra - ja, kinéztem, még csak kettő (kettő!!! basszus, mér' nem alszok máááár!) - szóval, fog az menni, fel fogok kelni.
Na, nem akarom hosszúra nyújtani, 6.05-kor ott talált a sötétség a futópályán, a mittomén melyik pályán (szim? mim? ezeket mindigis kevertem) és jó volt megint. Nem olyan jó, mint a vizen, az idő sem volt olyan jó, de szép volt. Elkezded, még töksötét van, inkább csak sejted,mint látod az őr kutyáját, ugat, azután folyamatosan világosodik, ott a Bazilika tömbje előtted, el sem tudod téveszteni (jó néhány éve uralja az életemet, kinézek most is, itt van előttem, elég, ha felemelem a tekintetem a laptop képernyőjéről; kijövünk a próbateremből, ott hatalmasodik előttünk; úszás közben felnézek - már, ha nincs fenn a Buborék - rámvigyorog, olyan már mint egy jóságos nagybácsi - olyan nekem sose volt, lehet, egyszer majd elmesélem), szóval jól éreztem magam, na. MP3 benyom, átveszem a szólóimat, pontositok fejben, új részletek, kicsi, árnyalatnyi hajlitások, meg se néztem mi van a lejátszómon. Jó igy futni, üres a fej, csak a futásra koncentrálok meg a szólókra. Vége van. Új szám. Jesszasz, de régen hallottam... Memory Motel a Stonestól. 76-es Black and White album (76!! basszus, 76!) Mekkora ez a szám már!!! Amikor David Lynch-ék megcsinálták a Twin Peakset, pofátlanul lekoppintották, amiről azt hittem, mekkora zseniális zene, kiderült, hogy szinte egy-az-egyben nyúlás, ugyanaz a hangnem, ugyanaz a Fender zongora, ejj-ejj.

Ha érdekel, itt Dave Matthews-al:



Elkap a zene, nem is vigyelsz már semmire, kikapcsol az agy, a tudat. Csak kicsit hosszú szám. Kiköpöd a tüdőd a végére. Mára vége. Holnap is van nap.
Kiváncsi vagyok, tudok-e belőle rendszert csinálni. Most mindenesetre rohadt álmos vagyok.

Na, megyek bevágom zseniális egy narancs-két kétszersült reggelimet. Jó étvágyat! (grrrrrr...)

Zóóóóliiii!

Túl vagyunk egy frankó próbán, szinte hibátlan volt, ami volt, az külsősnek észrevehetetlen. Zoli még mindig Xanax kúrán, de már nagyon hiányzik. Egy jó hangulatú zúzás őt is felderitené.

Mondjuk ez:

Beugrós

Tegnap Miki nem ért rá, úgy hogy Atit fűztem be egy meccsre. Ez most egész jó volt, persze megint nagy fölénnyel az én javamra végződött, de voltak biztató jelek, már ami Atit illeti. 9-4 ide. Végét összecsapta, lehet, hogy nem igy akarta, az egy nagy taktikai csata volt, sok-sok snookerrel, de Edi ránk szólt, menni kellett a srácokért (Szisziéknél voltak szülinapozni) mert volt még egy csomó leckéjük (lecke?hétvégére? állitólag nem is nagyon lehetne).
Három napja nem szedem a gyógyszert, nem tom mi legyen, most igy is jó a vérnyomásom, de amikor szedtem nagyon levitte, a libidó-blokkoló hatásáról már ne is beszéljek. Komolyan, szerzeteseknek, katonáknak, raboknak kifejlesztett bogyóért kiállt a hatóanyag! Még a nemiség gondolatát is elfelejted, azt meg, hogy dugásra gondolj, na azt konkrétan felejtsd el. Még ezt a marhaságot! Mindegy holnap lemegyek a dokihoz (pénteken nem jutottam be, annyian voltak, mérgembe' felszaladtam a Vaskapuhoz, onnan nézegettem negyedórát, hogy Tardosra bevigyorgott Ré, mindenhol máshol csak szürke massza) , biztos jól le fog cseszni, hogy nem szedtem be a gyógyszert, hát tudod, ha már bogyó vagy dugás, én inkább az utóbbit választom.

Más. Nem is mondtam, csütörtökön, mikor Janit aláztam, egyszer csak bejött egy srác két csajjal, az egyik nőci olyan trendiféle volt, mint TV2 reklám, a másik csak szimplán csinos. A srác is trendigyerek volt szolid bekemséró, feketegarbó, talán kicsi melir, nem tom. Nem is nagyon foglalkoztam velük, de egyszer, amikor Jani lökött, pont átsasoltam. A srác lökött. Furcsán. Nagyon furcsán. Akkor vettem észre, hogy a bal könyöke alatt nincs karja. Ott végződött. Arra letámaszkodott, valahogy furcsán kitámasztotta a dákót, és lökött. Hirtelen nagyon elkezdtem tisztelni. Lehoz két csajt biliárdozni,egy olyan sporthoz, amihez szükség van mindkét kézre, azért ehhez mekkora lelkierő kell már! Teljesen természetesen nyomta, nem nyavajgott, nem játszotta meg magát. Elfogadta a tényt, úgy ahogy van: alkalmatlan ahhoz, amit csinál, és mégis csinálja! Komolyan, majdnem átmentem hozzá, hogy megmondjam, itt a teremben mi mindannyian tanulhatnánk tőle valamit, hogy úgy fogadjuk el magunkat, ahogy vagyunk, ne üvöltözzünk, de hibáztassuk az isteneket, ne sunnyogjunk, egyszerűen csináljuk és próbáljuk meg élvezni az életet, ott és úgy, ahogy megadatott.
De nem mentem oda, mert nagyon szar zenéket rakott be a zenegépbe (eleve nem szeretem, hogy ott van az a vacak, csak elvonja a figyelmemet), lehet, hogy csak a csajok miatt, de szar zenék voltak.
De tisztelet.

Csatang

Hát, kiválóan meg tudom szivatni magam, ha akarom, főleg, ha kapok egy kis segitséget is!
Közel másfél órát ültem a dokinál, sorszám a kézben, olvasom az újságot, körülöttem nyugdijas szabadcsapatok sutyorognak betegségekről, halálról. Jó a hangulat, na. Szóval ott üldögélek, mer' nincs jobb dolgom, százszor szóba kerül a vizitdij, kiolvasom az újságot, sorrakerülök.
Benyitok. Benn ül Söröss doki!
-Szevasz - igy én - nem a Pavlik rendel?!
Söröss szeme röhög: na, te fasz! - Nem, ő csak fél egytől rendel!
Remek! Szevasz! -mondom én, sorszám a helyére, kiballagok a napfényre. Tulajdonképpen jobban is vagyok. Most mit csináljak. Ténfergek. Haza nem akarok menni, bár kéne dolgoznom, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy arra nincs is szavam. Autó. Átmegyek az urológiára, Fartúró Győzőhöz, ott is lenne dolgom, kurvára örülök neki, nem mentem el kismedence ultrahangra, elnéztem a dátumot, most kéne egy újabb időpont, és meg kellene mutatni a vérképes leletemet is. De nem rendel a kujon. Most megint hova? Autó. Átmegyek öcsémhez egy kávéra, telefont szokás szerint nem veszi fel, biztos játszik és nem hallja. Felcsöngetem. Semmi.Lehet, hogy nincs is otthon. Átmegyek az irodába. Közbe Chillit hallgatok, teljes melankólia. Irodába se senki. Basszus, egyedűl vagyok. Hivom Bauert, hol vagy? Itt az utca végén, mondja. OK, akkor irány a Gate, obligát menteskapcsi, édeske, mentesviz. Elszalad a kéz, négy édeske megy a háromkortynyi kapuccsinóba, na ez aztán fasza nap, télleg! Összeragad a száj. Extrovertált pultoscsaj van, szimpatikus. Kis napfény a sok műköröm, műmell, csipőgatya-látszótanga nőszerű lény között, de nem annyira sok, hogy sütkérezni lehessen benne.
Néha úgy érzem magam, mint azok a faszik a klippekben, amikor fel van gyorsitva körülöttük a forgalom, ők meg csak állnak középen és osztják az észt, vagy épp' szenvednek, szóval valami ilyesféle érzés, van is dolgom meg nincs is, csinálom is meg nem is, körülöttem mindenki teper,furakszik, örjöng, üvölt a volán mögött, ha 2 másodpercre feltartják, mintha ő forgatná a Földet, én meg csak állok - Make You Feel Better - Chilli szól a fülemben, érzem nekem is pörögnöm kéne, hiszen egy pörgő világban elesik aki áll, a hinta is megáll az alatt, aki nem ritmusra mozog. Mihamarabb meg kellene csinálni a stúdiót a próbateremben, mert meg fogok bolondulni, nem akarok magamnak látszatdolgokat kitalálni, csak azért, hogy úgy érezzem én sem vagyok felesleges.
Nem, persze, tudom, hogy nem vagyok az, de mégis, valami nem stimmel, rossz ritmusban ver a sziv, forditott tempó, nincsenek a helyén a dolgok. Lehet, hogy csak szar nap, még nem t'om.
Na, most tényleg átmegyek a dokihoz, most ő van, lehet, hogy csak most lesz szar igazán ez a nap.

Amikor szembe jön a Fal

Na, hogy végre biliárdról is essen szó; tegnap este Jani volt megint a soros, a többi meccs a héten zenekari próbák, meg Anyu hazatérése miatt (New Yorkban volt az utóbbi fél évben, pontosabban Long Island-en, nem sokszor tudott bemenni a Downtown-ba.) Ja, az pont kedden volt, mikor megjött, akkor szoktunk Atival játszani, na az most elmaradt. Legalább volt egy nyugodt hete. Illetve, hát a baleset miatt persze nem.
Szóval Janika beleszaladt az utóbbi idők legsúlyosabb vereségébe: 13-2 ide. Bi-bi-bi..
A biliárd nagyon érdekes sport. Nem is nagyon ismerek más sportot, ami ennyire a határon lenne. Még számit valamit a test koordinációja, de sokkal jobban számit a mentális állapot. Minden a fejben dől el. Ha mentálisan stabil vagy, kiegyensúlyozott, koncentrált, nagyon nehéz elvenni tőled a meccset. Érdekes, ahogy az energiák mozognak a felek között, ahogy a nyerésben lévő fél szinte szivja el az energiát a másiktól, s amit az próbál megakadályozni, de ha nem találja a csapot, akkor csak süpped bele a kétségbe, már nem hiszi, hogy tud nyerni és ezzel még több energiát ad a másiknak. Vagy valami ilyesmi. Jani kétségbeesős és feladós fajta, talán mert túl fontos neki, hogy nyerjen. Amikor érzi, hogy megy el a meccs, mindennel baja lesz, az asztal csak nekem lejt jó irányba, a lyuk csak nekem elég tágas, a golyó csak nekem gömbölyű. Ő a peches, ő van megvuduzva. Én voltam a Fal, és ő nem tudott fogást találni rajtam. Azt hiszem nekem nem annyira fontos, hogy nyerjek, legalábbis ezt hiszem magamról, - aztán az más tészta, hogy milyen vagyok, mikor játszom - fontosabb a játék szépsége, mint az eredmény. Úgy emlékszem egyszer-kétszer tudott csak annyira elkapnia hév, hogy nem mondtam be olyan apró hibát, amit esetleg nem vett észre az ellenfél. Utána meg persze lelkiismeretfurdalásom volt és túlkompenzáltam. A Szépség és nem az Eredmény.
Ha hegymászó lennék,biztos azért mennék fel a Hegyre, hogy isten legyek egy kis időre, nem azért, hogy kitűzzek egy istenverte zászlót. (ja, érzem ezt is, nekem még van dolgom a Hegyekkel.)
Ez volt a baj velem, amikor röpiztem is, a legfontosabb meccsen is inkább azzal törődtem, hogy mennyire tetszik a játék, mint azzal, hogy nyerjek. Melyik edző tudja ezt elviselni?!
A biliárd annyiban más, hogy itt csak a saját bőrömre megy a játék, ha nekem nem megy, akkor nem egy egész csapat issza meg a levét. Mostanában azért megy, hehe. Egy bizonyos szinten túl, már az ellenfél hibái a dominánsak, több olyan meccsem is volt, hogy egyetlen egyszer került hozzám az ütés joga, egyetlen egyszer hibázott az ellenfél, és onnan nyertem meg, egyetlenszer sem hibázva, az ütés jogát már vissza nem adva. Ez a mentális teher, ezt nehéz legyűrni, tudni, hogy egyszer sem hibázhatsz, mert annyi. És ha nem tudatositod magadban, hogy ez csak egy játék, akkor ez a teher rátelepszik a válladra és csak nyom, nyom, mig el nem hibázod.
A biliárd maga az Élet.

Hogyaza...!!!

HÁT EZ MEG MI A BÁNAT VOLT????!!!
Héj Doki, keressünk hamar másik gyógyszert!!!

Éhség

Tegnap hazajött Iván meg Zozó. Nem hivtam még őket, van és lesz is még bajuk elég, majd jelentkeznek, ha már képesek rá. Mindenesetre nem kivánom magamnak (de másnak se) az éjszakáikat. Nekem akkor volt nagyon nehéz, amikor pölö eltőzsdéztem a MindenPénzemet, de még a kölcsönpénzt is, akkor hullámzott a kedélyállapotom a teljes kétségbeesés és a leszarom-mentalitás közt. Vagy, amikor fejre álltam a Kispözsóval Horvátba, na az volt nekem a kétségbeesés Mariana árka. De az mind anyagi jav, még helyre lehet (és lehetett) hozni. Ezt nem. A veszteség, a halállal való közvetlen szembesülés mindannyiunk életének szerves része, mint a lélegzés, emésztés, szeretkezés. Most nem a saját halálunkra gondolok, azt el tudjuk fogadni, vagy akár már várjuk is, mint Dédi, vagy legalább tudjuk kezelni, nem, szeretteink, barátaink halála az, amit nagyon nehéz elfogadni. Eddig voltak a szép napok: lélegzés, emésztés, szeretkezés. Lassan kezdünk megismerkedni a Veszteséggel, - hogy G. irta, a múlandósággal - azzal, hogy nem csak az öregekre, óvatlanokra vár, de mi sem vagyunk sérthetetlenek, nekünk sem adatott más sors.

Nem akarok patetikus lenni, gyászbeszédirói babérokra sem törekszem, egyszerűen ez jut eszembe. Nincs sok kapcsolatunk a halállal, tudatunk peremére száműztük, nem tudunk normálisan reagálni halálhirre, nem tudunk rendesen részvétet nyilvánitani. Most az én generációmról beszélek, apámék már tudnak, sajnos van gyakorlatuk benne, lehet, mire mi odaérünk nekünk is lesz. Most még csak egy-egy (szerencsés vagyok) ritka alkalom, és az évenkénti Halottak Napja-i látogatás, meg néha egy bónusz kiszaladás a temetőbe, lelkiismeret-furdalás okán, ami emlékeztet, de ez egyre gyakoribb lesz.

Jóllaktunk az élettel, ez a helyzet, nincs böjt, nincs éhezés, csak a szép dolgokat akarják velünk láttatni, tökéletes minden, a mosópor, a folttisztitó, a fogkefe, az illatositó, a ruha nem lehet pecsétes, az élet szép. Pedig az éhezés rádöbbenti az embert, hogy kevéssel is be lehet érni, hogy annak is lehet örülni, ha nem egy kétszersült a vacsorád, hanem kettő. Az éhezés ráébreszt, hogy mennyi felesleges szarral tömöd meg a kocsidat, abban az ócska szar hipermarketben, ahol csak a droidot látják benned, vevőként, alkalmazottként egyaránt. Talán, ha úgy tekintenénk a halálra, mint mikor az ember átmegy az egyik szobából a másikba, becsukja maga mögött az ajtót ugyan, de mindenki tudja, hogy itt van még, nem kezd el üvöltözni, hogy hova ment, ha úgy tudnánk gondolni ezekre a fiúkra, hogy úgy haltak meg, hogy azt csinálták, amit szerettek, nem fegyverrel a kézben egy hülye háborúban...

Hinni kéne a spiritualizmusban, hinni kéne Redfieldnek. Talán úgy könnyebb lenne.

Két magyar alpinista életét vesztette az olasz Alpokban

2007. február 12. 18:00
Két magyar alpinista életét vesztette hegymászás közben egy gleccserrepedés következtében hétfő délután az északkelet-olaszországi Belluno közelében - jelentették a helyi hatóságok. Beszámolójuk szerint a segítségükre indult alpesi mentőcsapatok és helikopteregységek már csak a két fiatal holttestét találták meg. Az olasz rendőrség hétfőn késő délután értesítette a milánói magyar főkonzulátust a balesetről. A két áldozat egy 36 és egy 37 éves fiatalember volt. Korsós Tamás milánói magyar főkonzul az MTI-nek telefonon megerősítette a két magyar halálát. A főkonzulátus felvette a kapcsolatot a csoport többi tagjával, akik épek, egészségek, és akik értesítették a hozzátartozókat a balesetről.

A négytagú csoport a településnél lévő Enghe völgyben egy befagyott vízesés megmászására indult. A térségben telente kedvelt sportolási lehetőség ezeknek a képződményeknek a meghódítása. A téli hidegben a nyáron alázúduló víz a hegy oldalát képző sziklafalhoz fagy, és az így képződött jégtömbön igyekeznek felmászni az arra vállalkozók. Az Enghe völgyben négy-öt ilyen természeti jelenség van, magasságuk 50 és 100 méter között változik. Egy helyi alpesi túravezető elmondta: az idei viszonylag enyhe tél, és átlagosnál magasabb hőmérséklet következményei a sziklamászóktól a megszokottnál jóval nagyobb figyelmet követelnek meg. Helyenként a jég nem fagy kellően erősen a sziklához, és könnyebben leválhat róla, mint máskor. Ha pedig beszakad a rajta mászó alatt, az könnyen tragédiát okozhat. A magyar főkonzul méltatta az olasz hegyi mentők segítségét, akik az első riasztásra azonnal megkezdték a mentést.
(MTI)

I. István, K. Béla R.I.P.
A másik kettő Iván volt, meg Zozó.
Basszameg.

Hosszú és nehéz

Igértem még egy postot estére. Mikivel vivtunk egy rettenetest. Szerintem még a tegnap esti borozás utórengései zavarták össze az agyhullámainkat ennyire, de nagyon gyengén adtuk elő. Miki az hagyján, ő felhozó szakaszban van, de én?! Hát, nagyon csúfos volt. 7-4 -re győztem végül is, de nagyon gyenge játékkal, végefelé csillant csak meg valami, volt egy-két szép guritás, oszt ennyi. 11 frém 3 óra alatt! Jesszasz. Janival a 15 frémet szoktuk 100-110 perc alatt abszolválni. Nem találtuk a lyukakat, bár szó mi szó, a keresés is elég enervált volt.


Ja, nem irtam egyébként, sikerült faszán felöltöznöm borkostolásra tegnap.
Nem vagyok egy öltönyös pasas, szart nem veszek fel, drága öltöny árán meg
gitárt veszek. Mondjuk ilyesmit:

Ebből meg kinézett egy kiadós puccparádé, öltönyös-kiskosztümös kommandóval. Filóztam, mi legyen. Elsőre valamelyik fehéret akartam, de a karcsúsitottnak leszakadt egy gombja ahogy siettem, a mandzsettásat meg soknak éreztem. A legfaszább a virágos lett volna, de azt meg összecsesztem a jómúltkor, amikor elmentem a betonkeverő mellett, hogy a Jóisten rogyassza rá, csupa olaj lett a háta.
Ehh, francba - mondom - Epatez le bourgois! (nem tudok franciául, ez csak rámragadt. Nem, tudok mégegyet: "köszönöm én azt jelenti merciiiiiiiiiiiiii", hahaha). És ezzel a lendülettel felvettem egy Iggy Pop and the Stooges pólót, hozzá jó kis patinás (anyós simán koszosnak mondaná) Gas játszónadrágot, kordzakó, hülyeművész sálat, tornacipőt, oszt hajrá. Néztek is, szépen. Ez van, hozott anyagból dolgozunk mindannyian. Asztaltól nem ugrott ki, Miki pólóba, meg Jani is, Tamara pulcsiba, Edi elegáns volt, de azon a jó kis saját módján, amit nem sokan tudnak, és egyre fogynak. Gondolkodtam valamelyik szexista Velver Revolveren, de Iggy jó válaszás volt. Mint mindig.

Sz'al, Miki-Pityu 4-7. Applause! Applause!

The day after...

Frankó. Benyomtunk megint. Nagy szerencse, hogy csak néhány ilyen alkalom van az évben.
Ébredés. Kótyagos fejjel lebotorkálás a nappaliba. 50 perc tévébambulás, 30 Spektrum, hogyan égett le Madagaszkár komplett kultúrális öröksége, mert szegények, és hogyan nem fog Paul Getty múzeuma, mert kőgazdag. 20 Totally Spies, a lányom kedvenc rajzfilme (8 éves. A lányom, nem a rajzfilm) Modelleket klónoznak benne testrészenként szürke füsttel. Érdekes.

(gggggrrrrrroooooooaaaaaaarrrrrrrggggggghhhhhhhh.......)

Ok, most már megkockáztatok egy system check-et, testsúly 97,5 (kellett nekem este 11-kor aza tatárbifsztek), testzsir 26,1 (égjenazsir!), vérnyomás, hubazzz, el felejtettem bevenni azt a szart, 153/105, fasza.
Tea. Még szerencse, hogy nem fáj a fej. Jó borok voltak ezek. Ő csinálja:

Dúzsi Tamás. A könnyű borai nagyon jók voltak. Fürtike, rozé. Fogok is venni egy pár kartonnal nyárra, majd jó lesz szürcsölgetni teraszon üldögélés közben, ahogy nézegetem a Bazilikát, meg a napnyugtát. Kapásból ezt juttatta eszembe.
Sok Babitsot mondtak, meg Kispál Pistát, meg Garayt. Jó volt a társaság is, Jani, Tamara, Miki, Edi meg én. Sokat nevettünk. Mikivel újfent rájöttünk, hogy mennyire kicsi ez az ország, mindkettőnknek köze van X exnejének villája körüli felújitáshoz. Borkostolás után még benyomtunk 2 üveg Günzer Cabernet-t (na, azt nem kellett volna), de nem volt olyan jó, mint a Dúzsi Kadarkája. Fél 2 körül meg lehetett felkörülményeskedni a hegyre a kocsival. Nem akartam lennt hagyni a Kávéháznál, Edi beállt a tilosba.

Na ez volt este. Most mi van? Most az van, hogy melózhatok kótyagosan. Muszáj megcsinálnom pár dolgot, mielőtt kilibbenek Sappadára és már nincs sok időm.

Ja, ma még lehet egy post, 5 körül nyomunk Mikivel egy meccset (csak, hogy bilárdról is essen szó).

A hét poénja

Jaj, hát a legjobbat el se meséltem! Kérdem Edit reggel, "Te kéne vennem egy-két alsót, szerinted hol van valami fehérneműs a városban?" Asszongya csajszi, hogy menjek be a térre az Aranypókba (már a név csillagos ötös, haha), ott volt ő is tegnap, nem kapott semmit, nem is érti miből tartja fenn magát a hely, viszont látott egy csomó férfialsót. Jó. Nézzük megfele.
Bevillantok az egységbe. Cosmo letesz, odalép hozzám a vörösesszőke, miben segithetek? Mondom neki miben. (nem abban, haha, annyira nem volt jó)
Imádom. Ot állok mellette és szakértjük a gatyókat. Megmondja a bordó XL-es gatyóról, hogy bordó XL-es. Kérdi, milyen méret vagyok, tudja franc melyik hülye Kinában varrató gyártó hogyan méretez, megkockáztatok egy szolid M? L? választ. Rám néz, asszongya inkább L. Pillanatig filózok egy C kosaras riposzton, de inkább kussolok, hogy legyen gatyám. De nem lehet, mert nincs L-es! Erre rámnéz a tündér és kérdé:

-Sürgős?

(Báááááá, nem baszki, de még egy ilyen poén és lehet..!)

Nyugodt maradtam (nehéz volt) és mondom neki: áá, nem, köszi, van még egy!


Amadeuszig röhögtem, aztán ő is röhögött.

A-r-a-n-y-p-ó-k ! A-r-a-n-y-p-ó-k !

(muhahaha, jaj, baszki kilukad az oldalam, be akartam szúrni képet, Skiny gatyóról, keresek a neten, nem leltem egy percig, viszont itt van ez, háháhá:

http://fehernemuk.uw.hu/ferfi.htm

Hölgyeim és Uraim, look at this! Taps!

"Gesztenye alsó, Tölgy trikó", Jézusmária, ki ez a fafej?! baszki...

Szervezzünk partit!

Szombat. Ma egyébként műsoros borkostolás lesz a Kávéházban, elég sznobosan hangzik, ki nem állhatom ezt az újgazdagos trendet, minden pöcsfej yuppie csak úgy ontja magából az évjáratra meg érlelésre, meg izvilágra vonatkozó meglátásait, én meg nézek hülyén, izlelni én is tudok, baszki, van a finom bor, meg van a nem finom. Amennyit én iszok (no, lám csak, ezt most lehet, hogy tárgyas ragozással kellene? iszok-iszom.... hmmm... tudja a rák! mindegy. félművelt becket!)
Szóval, a Kávéházat szeretem, ha csak lehet ott iszom (má' megint!) a szigorúan koffeinmentes, édesitőszerrel izesitett (haha!) kapucsinómat. (A rohadt életbe magasvérnyomásos lettem, biztos Anyutól örököltem - meg persze nem használt a cigi, kávé, kóla kombó sem - most aztán szedhetem a hülye gyógyszert, amig ki nem találják a tuti hibernálást, akkor majd megmondom, csak akkor keltsenek fel, ha egy vacak pirulával meg tudják oldani! Asszongya doki: az olcsóbb gyógyszerrel potenciazavarokra is számithat, legyen inkább a drágább? - Nem, baszki, majd nézegetem a cerkát, hogy mi lesz, tehülyeló, épp rájöttem, hogy szex csak 30 fölött az igazi, addig csak játék kukival meg punival, vonuljak nyugdijba is?! Na, hoci azt szart, mennyi is, négy rugó per hó, hülyének is megéri, azóta szedem. )
Vissza a Kávéházhoz. Szóval, nagyon szeretem a helyet, otthon érzem magam, kikérem a löttyöt, rövid diskurzus pincérrel, vagy Tomival, mikor hogy, aztán bújok bele újságba (rohadj meg! te rohadj meg!), halk dzseszz, süppedés. (Múlt hétvégén voltunk Soma koncerten Nyergesen, valami Bali Kávézó vagy Teázó nevű izlés-kavalkád, megatrendi - helyi szinten - , őőő... egységben (mondjuk vö. Kristály Vedéglátóipari Vállalat 22. számú Italboltja, na ja, ne legyünk köcsögök) szóval, balra nézek könyvelőiroda, jobbra nézek könyvelőiroda, itt van mindenki, teljes létszámban, fehér blúzok, könyvelőgatyák, kiskosztümök, - na, mondom magamba, gyors alapitsuk meg a Szex és New York ill. Született Feleségek Rajongói Klubbunkat, minden belépő örökös Story, Blikk, meg Mialegújabb F/%!+szommagazin előfizetést kap ajándékba, éves tagdij 20 rugó,ezek ölni fognak a tagságiért - hát baszki, ott nem találtam a helyem, ja. Viszont jól zenéltek. Szappanos Gyuri, éljen, éljen!!)
Basszus, megint elkalandoztam. Húúú, ez jó rész volt! (Pat Metheny-t hallgatok), szóval szeretem Kávéházat, és nem számitok különösebb újgazdag felvonulásra, de ha esetleg lesznek, remélem majd jól eldumálunk Mikiékkel, Janiékkal, és nem kell a faszfejek bamba búráját kerülgetni (minden árat átváltanak euróra, onnan dollárra és onnan vissza, ha elég magas összeg jött ki, akkor rendelnek, kommunikálni csak 4 üveg bor után lehet velük, de akkor meg már minek) Esetleg be is borozunk, mint a múltkor. (hogy nekem mennyire fájt a hasam hajnalban! hiába, talán nem ártott volna enni is valamit.)

És hogy hogy jön ez a biliárdhoz?! Úgy hogy ha ott lesz Miki, majd megbeszélem vele a holnap délutánt, haha!

Elsöprő lendület

Ma Ati volt soros. Ezt még nem irtam, tudni kell, hogy az utóbbi 4-5 hónapban nem nagyon tud nyerni ellenem. De nagyon nem. A mai meccsünk is, hasonlóan az eddigiekhez nagy fölénnyel az én javamra dőlt el. 12-3, ez azért elég meggyőző nem?! Szerintem a dákójával van a gond, snooker dákót használ a pool golyókhoz, óhatatlanul is téveszthet. Mondom is neki általában. De ő nem, ő okos - meg marha önfejű - nyomja tovább, azzal a kis hülyehegyű vackánnyal.
Jah, persze Ronnie O' Sullivan Signature model, ennek működnie kell!!
Nézegetem az embereket közbe. Hogyan mozognak, hogyan viselkednek. Érdekes. Mikor bementünk, helyi nagypályás (Range Roveres) sikeres - még szabadlábon - vállalkozó játszott a spanjával. Ja, igaza volt Bauernek, hogyasszongya: én nem értem, ezeknek az embereknek a BMW vásárlás után rögtön a fodrászhoz vezet az útjuk?! Én sem értem. Agressziót kell sugallniuk, vagy ez már a szubkultúra része?
Mindegy játszik a fazon, halkan beszélni nem tud (nem-trágárul sem), 20db hangkiemeléssel a középtartományon, gyakorlatilag átszól mindenen, nem tudsz róla nem tudomást venni. Tesztoszteron-önbizalom, span (ld. még Buja Féreg) kötelességszerűen rötyög a poénokon, én bambulok, kockáztatva egy Miafasztnézel-t, és közben nézem a két nőt is, mert ezek csak nővel tudnak biliárdozni menni, szóval ott a két festett hajú nő, karbatett kézzel, kifejezéstelen tekintettel nézik a kanokat. Ha holnapig játszanának, akkor holnapig néznének igy. Muszáj nekik, gondolom, ha nem kooperativak, mehetnek vissza az epöli Kis Köcsögbe pultosnak. Igy még van esélyük a következő 15 évet a kozmetika, fodrász, műköröm háromszögben keringve tölteni. Azután lecsó, apu hozza a friss húst.
Mindegy, túléltük, rögtön utánuk megjelent Zsoltika, akivel jót beszélgettünk hangositócuccokról és biliárdozásról (haha), majd nemsokára rá megjelent Pál is, és ők foglalták el vállalkozókámék asztalát. Pál hozta a formáját, minden lökés után üvöltözött egy sort, egyszer megfogja ütnia guta. Persze van még ideje, mindkettőt úgy 21, 22-nek saccolom. Nem tudják még, hogy ilyen lapos hasuk már sose lesz, vagy ha igen, az annyi melójukban fog kerülni, hogy úgyse vállalják be. Söröznek. Sose söröztem, nem hogy ennyi idősen. Majd beszippantja őket a Mátrix, örülnek, ha anyu bebaszni elengedi őket a hétvégén. Zsoltika rendszeresen belebonyolódik olyan kifejezésekbe, amik igazán csak homoerotikus inerciarendszerben értelmezhetőek. Röhögünk. "Olyan meleg a dákód Pál!" hahahaha! Zsoltika zavarban.
Azután megjön Gáborka és barátja with their girlfriends. Gáborka szomszédunk lett, mikor ideköltöztek, akkor lehetett 8, most meg nagyjából 18, és itt smárol a csajával! Beszarás! Néha tényleg vén pöcsnek érzem magam. Hát, ahogy igy bambulok (közbe osztom Öcsémet rendesen) hát egyszer csak fölérzek, körülbirálom magam, Uram Jézus engem néznek! Há' ki néz itt?! Há' nem Gáborka barátjának csaja próbál erősen szemezni velem?! (vagy csak kancsal, ez a B verzió). Hát mi a lószart szemez ez velem???!!! Apja lehetnék és ehhez már nem is kellene semmiféle biológiai bravúr, ez már csak igy simán! Asszonyos csipő, gyerekes arc, pedó-filing.
Basszus, jó, hogy nem lettem tanár!!! Ezt a marhaságot!!! Visszanéztem feddőleg :-), remélem értette.
Na, ennyit a mai napról, remélem Sappadán is lesz valahol biliárd terem, és akkor megütöm Ivánt is meg Zozót. Éljen a király!

Csata

Nya, Janika tegnap is meg lett ütve, ahogy az már kb. 2 hónapja szokásos. Jól kezdtem, 4-1 volt nekem, amikor elkezdett feljönni (ez egyébként az én taktikám), azután megforditotta. Kiegyenlitettem, 5-5, újra vezetett 5-6, megint kiegyenlitettem, és azután már nem volt kecmec, 9-6 a vége, hip-hip, megint volt egy két szép lökés, de inkább a harcos, taktikus meccsek közé tartozott, mint a zseniális 3 perces frémekhez. Nagyon akar nyerni, amikor veszélyt érez begörcsöl, és nagyon nehezen jön ki belőle. Olyankor sokat hibázik, egyből akar megoldani mindent, nem taktikázik, mint én. Jah, ifjonti hév.. haha!