2007. február 11., vasárnap

The day after...

Frankó. Benyomtunk megint. Nagy szerencse, hogy csak néhány ilyen alkalom van az évben.
Ébredés. Kótyagos fejjel lebotorkálás a nappaliba. 50 perc tévébambulás, 30 Spektrum, hogyan égett le Madagaszkár komplett kultúrális öröksége, mert szegények, és hogyan nem fog Paul Getty múzeuma, mert kőgazdag. 20 Totally Spies, a lányom kedvenc rajzfilme (8 éves. A lányom, nem a rajzfilm) Modelleket klónoznak benne testrészenként szürke füsttel. Érdekes.

(gggggrrrrrroooooooaaaaaaarrrrrrrggggggghhhhhhhh.......)

Ok, most már megkockáztatok egy system check-et, testsúly 97,5 (kellett nekem este 11-kor aza tatárbifsztek), testzsir 26,1 (égjenazsir!), vérnyomás, hubazzz, el felejtettem bevenni azt a szart, 153/105, fasza.
Tea. Még szerencse, hogy nem fáj a fej. Jó borok voltak ezek. Ő csinálja:

Dúzsi Tamás. A könnyű borai nagyon jók voltak. Fürtike, rozé. Fogok is venni egy pár kartonnal nyárra, majd jó lesz szürcsölgetni teraszon üldögélés közben, ahogy nézegetem a Bazilikát, meg a napnyugtát. Kapásból ezt juttatta eszembe.
Sok Babitsot mondtak, meg Kispál Pistát, meg Garayt. Jó volt a társaság is, Jani, Tamara, Miki, Edi meg én. Sokat nevettünk. Mikivel újfent rájöttünk, hogy mennyire kicsi ez az ország, mindkettőnknek köze van X exnejének villája körüli felújitáshoz. Borkostolás után még benyomtunk 2 üveg Günzer Cabernet-t (na, azt nem kellett volna), de nem volt olyan jó, mint a Dúzsi Kadarkája. Fél 2 körül meg lehetett felkörülményeskedni a hegyre a kocsival. Nem akartam lennt hagyni a Kávéháznál, Edi beállt a tilosba.

Na ez volt este. Most mi van? Most az van, hogy melózhatok kótyagosan. Muszáj megcsinálnom pár dolgot, mielőtt kilibbenek Sappadára és már nincs sok időm.

Ja, ma még lehet egy post, 5 körül nyomunk Mikivel egy meccset (csak, hogy bilárdról is essen szó).


Nincsenek megjegyzések: