2007. február 27., kedd

Zakó

Hát ez van, ilyen is van időnként. Kikapott a Nagymester. Heroikus, eposzi küzdelemben ugyan, de kikapott. Végig Ati vezetett, a végére szoritottam meg, 6-6 volt a döntő frém előtt (elképzelhető, hogy ha 15 frémes meccset játszunk, mint Janival szoktunk, akkor enyém a meccs: épp emelkedő szakaszban voltam formailag). Jól alakult a döntő frém is, állitottam egy nagyon jót a legrosszabb, fal mellett lévő golyómra -gyakorlatilag mögé - kettő volt még ezen kivűl, gyakorlatilag kiszálló, vagy majdnem kiszálló állásban, és Atinak még 4 vagy 5 golyója volt fennt, szóval lökni készültem, amikor véletlenül, célzás közben a dákóval hozzáértem Ati egyik golyójához. Minő malőr!!! Atié a guritás joga, és onnan úgy ahogy kell, meg is nyerte a meccset! Ezen ment el! Egy rossz mozdulaton!
Persze, az is hozzá tartozik, hogy nem feltétlenül a végén kell megnyerni egy meccset. Ati szerint az átlagosnál rosszabb formában voltam, én szerintem ő meg határozottan nagyon jó passzban volt. Ez van.
Viszont volt egy csodálatos frémem. Az egész tartott kb. 2 percig! Ati kezdett, semmi nem esett le, én meg egy lendületből lepakoltam mindent, végén a feketét is. Ez tetszett.

Ma sem haladtam VF honlapjával különösebbet, a rosseb tudja mi a ráknak vállaltam be. Fel kellett mennem Kóspallagra a Szent Orbán (nem politizálok, ez a neve!) Fogadóhoz, mert hogy Bauer Manfréd, aki éppen elbújt a világ elől kedvesével, mint pénzügyi igazgató a titkárnőjével, elfeledkezett arról az apróságról, hogy hátsókerekes Toyota Hiaceval nem megyünk hegyre, ha eshet a hó és nincs nálunk hólánc. Mer' csúszkál. Mer' el se mersz vele indulni, annyira csúszkál. Meg nem is tudsz, mert kipörög kapásból, ha nincs súly a hátuljában. (ennek speciel volt, Mani szokása szerint összeszedett valahol egy 4x12 Marshall hangládát, akkora, mint egy fél ruhásszekrény,és majd 40 kiló. A gyűjtő az gyűjtő!) Felmentünk mit dem hólánc, újból konstatáltam, hogy jó kis hely ez, természetileg, kajáltunk (tejszines, tökmagolajos, szezámmagos csirkemell saláta, vagy mi a bánat - nem volt annyira jó, gyomrom birkózott vele egy ideig, nekem is Cézárt kellett volna inkább ) kávé, döfi vissza. Lecincáltuk a ládát a próbaterembe, megdöngettük - baró - örültünk.
2x600 watt gitármotyó, 2x800 watt énekmotyó, plussz Zoli basszuscucca, meg még kallódik egy-két hangfal itt ott! Súlyos. Amikor annakidején abbahagytuk nekem volt egy 30 wattos tranyós kombóm, Iminek is egy, meg Johann von Bolvárnak egy 30 wattos basszuskombója.

Öregedő rockerek a hangfaltornyok árnyékában. Kopirájt Pityu.

Nincsenek megjegyzések: