2007. február 16., péntek

Csatang

Hát, kiválóan meg tudom szivatni magam, ha akarom, főleg, ha kapok egy kis segitséget is!
Közel másfél órát ültem a dokinál, sorszám a kézben, olvasom az újságot, körülöttem nyugdijas szabadcsapatok sutyorognak betegségekről, halálról. Jó a hangulat, na. Szóval ott üldögélek, mer' nincs jobb dolgom, százszor szóba kerül a vizitdij, kiolvasom az újságot, sorrakerülök.
Benyitok. Benn ül Söröss doki!
-Szevasz - igy én - nem a Pavlik rendel?!
Söröss szeme röhög: na, te fasz! - Nem, ő csak fél egytől rendel!
Remek! Szevasz! -mondom én, sorszám a helyére, kiballagok a napfényre. Tulajdonképpen jobban is vagyok. Most mit csináljak. Ténfergek. Haza nem akarok menni, bár kéne dolgoznom, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy arra nincs is szavam. Autó. Átmegyek az urológiára, Fartúró Győzőhöz, ott is lenne dolgom, kurvára örülök neki, nem mentem el kismedence ultrahangra, elnéztem a dátumot, most kéne egy újabb időpont, és meg kellene mutatni a vérképes leletemet is. De nem rendel a kujon. Most megint hova? Autó. Átmegyek öcsémhez egy kávéra, telefont szokás szerint nem veszi fel, biztos játszik és nem hallja. Felcsöngetem. Semmi.Lehet, hogy nincs is otthon. Átmegyek az irodába. Közbe Chillit hallgatok, teljes melankólia. Irodába se senki. Basszus, egyedűl vagyok. Hivom Bauert, hol vagy? Itt az utca végén, mondja. OK, akkor irány a Gate, obligát menteskapcsi, édeske, mentesviz. Elszalad a kéz, négy édeske megy a háromkortynyi kapuccsinóba, na ez aztán fasza nap, télleg! Összeragad a száj. Extrovertált pultoscsaj van, szimpatikus. Kis napfény a sok műköröm, műmell, csipőgatya-látszótanga nőszerű lény között, de nem annyira sok, hogy sütkérezni lehessen benne.
Néha úgy érzem magam, mint azok a faszik a klippekben, amikor fel van gyorsitva körülöttük a forgalom, ők meg csak állnak középen és osztják az észt, vagy épp' szenvednek, szóval valami ilyesféle érzés, van is dolgom meg nincs is, csinálom is meg nem is, körülöttem mindenki teper,furakszik, örjöng, üvölt a volán mögött, ha 2 másodpercre feltartják, mintha ő forgatná a Földet, én meg csak állok - Make You Feel Better - Chilli szól a fülemben, érzem nekem is pörögnöm kéne, hiszen egy pörgő világban elesik aki áll, a hinta is megáll az alatt, aki nem ritmusra mozog. Mihamarabb meg kellene csinálni a stúdiót a próbateremben, mert meg fogok bolondulni, nem akarok magamnak látszatdolgokat kitalálni, csak azért, hogy úgy érezzem én sem vagyok felesleges.
Nem, persze, tudom, hogy nem vagyok az, de mégis, valami nem stimmel, rossz ritmusban ver a sziv, forditott tempó, nincsenek a helyén a dolgok. Lehet, hogy csak szar nap, még nem t'om.
Na, most tényleg átmegyek a dokihoz, most ő van, lehet, hogy csak most lesz szar igazán ez a nap.

Nincsenek megjegyzések: