Beugrós

Tegnap Miki nem ért rá, úgy hogy Atit fűztem be egy meccsre. Ez most egész jó volt, persze megint nagy fölénnyel az én javamra végződött, de voltak biztató jelek, már ami Atit illeti. 9-4 ide. Végét összecsapta, lehet, hogy nem igy akarta, az egy nagy taktikai csata volt, sok-sok snookerrel, de Edi ránk szólt, menni kellett a srácokért (Szisziéknél voltak szülinapozni) mert volt még egy csomó leckéjük (lecke?hétvégére? állitólag nem is nagyon lehetne).
Három napja nem szedem a gyógyszert, nem tom mi legyen, most igy is jó a vérnyomásom, de amikor szedtem nagyon levitte, a libidó-blokkoló hatásáról már ne is beszéljek. Komolyan, szerzeteseknek, katonáknak, raboknak kifejlesztett bogyóért kiállt a hatóanyag! Még a nemiség gondolatát is elfelejted, azt meg, hogy dugásra gondolj, na azt konkrétan felejtsd el. Még ezt a marhaságot! Mindegy holnap lemegyek a dokihoz (pénteken nem jutottam be, annyian voltak, mérgembe' felszaladtam a Vaskapuhoz, onnan nézegettem negyedórát, hogy Tardosra bevigyorgott Ré, mindenhol máshol csak szürke massza) , biztos jól le fog cseszni, hogy nem szedtem be a gyógyszert, hát tudod, ha már bogyó vagy dugás, én inkább az utóbbit választom.

Más. Nem is mondtam, csütörtökön, mikor Janit aláztam, egyszer csak bejött egy srác két csajjal, az egyik nőci olyan trendiféle volt, mint TV2 reklám, a másik csak szimplán csinos. A srác is trendigyerek volt szolid bekemséró, feketegarbó, talán kicsi melir, nem tom. Nem is nagyon foglalkoztam velük, de egyszer, amikor Jani lökött, pont átsasoltam. A srác lökött. Furcsán. Nagyon furcsán. Akkor vettem észre, hogy a bal könyöke alatt nincs karja. Ott végződött. Arra letámaszkodott, valahogy furcsán kitámasztotta a dákót, és lökött. Hirtelen nagyon elkezdtem tisztelni. Lehoz két csajt biliárdozni,egy olyan sporthoz, amihez szükség van mindkét kézre, azért ehhez mekkora lelkierő kell már! Teljesen természetesen nyomta, nem nyavajgott, nem játszotta meg magát. Elfogadta a tényt, úgy ahogy van: alkalmatlan ahhoz, amit csinál, és mégis csinálja! Komolyan, majdnem átmentem hozzá, hogy megmondjam, itt a teremben mi mindannyian tanulhatnánk tőle valamit, hogy úgy fogadjuk el magunkat, ahogy vagyunk, ne üvöltözzünk, de hibáztassuk az isteneket, ne sunnyogjunk, egyszerűen csináljuk és próbáljuk meg élvezni az életet, ott és úgy, ahogy megadatott.
De nem mentem oda, mert nagyon szar zenéket rakott be a zenegépbe (eleve nem szeretem, hogy ott van az a vacak, csak elvonja a figyelmemet), lehet, hogy csak a csajok miatt, de szar zenék voltak.
De tisztelet.