Hosszú és nehéz

Igértem még egy postot estére. Mikivel vivtunk egy rettenetest. Szerintem még a tegnap esti borozás utórengései zavarták össze az agyhullámainkat ennyire, de nagyon gyengén adtuk elő. Miki az hagyján, ő felhozó szakaszban van, de én?! Hát, nagyon csúfos volt. 7-4 -re győztem végül is, de nagyon gyenge játékkal, végefelé csillant csak meg valami, volt egy-két szép guritás, oszt ennyi. 11 frém 3 óra alatt! Jesszasz. Janival a 15 frémet szoktuk 100-110 perc alatt abszolválni. Nem találtuk a lyukakat, bár szó mi szó, a keresés is elég enervált volt.


Ja, nem irtam egyébként, sikerült faszán felöltöznöm borkostolásra tegnap.
Nem vagyok egy öltönyös pasas, szart nem veszek fel, drága öltöny árán meg
gitárt veszek. Mondjuk ilyesmit:

Ebből meg kinézett egy kiadós puccparádé, öltönyös-kiskosztümös kommandóval. Filóztam, mi legyen. Elsőre valamelyik fehéret akartam, de a karcsúsitottnak leszakadt egy gombja ahogy siettem, a mandzsettásat meg soknak éreztem. A legfaszább a virágos lett volna, de azt meg összecsesztem a jómúltkor, amikor elmentem a betonkeverő mellett, hogy a Jóisten rogyassza rá, csupa olaj lett a háta.
Ehh, francba - mondom - Epatez le bourgois! (nem tudok franciául, ez csak rámragadt. Nem, tudok mégegyet: "köszönöm én azt jelenti merciiiiiiiiiiiiii", hahaha). És ezzel a lendülettel felvettem egy Iggy Pop and the Stooges pólót, hozzá jó kis patinás (anyós simán koszosnak mondaná) Gas játszónadrágot, kordzakó, hülyeművész sálat, tornacipőt, oszt hajrá. Néztek is, szépen. Ez van, hozott anyagból dolgozunk mindannyian. Asztaltól nem ugrott ki, Miki pólóba, meg Jani is, Tamara pulcsiba, Edi elegáns volt, de azon a jó kis saját módján, amit nem sokan tudnak, és egyre fogynak. Gondolkodtam valamelyik szexista Velver Revolveren, de Iggy jó válaszás volt. Mint mindig.

Sz'al, Miki-Pityu 4-7. Applause! Applause!