Karácsony

Na, itt van megint, régi barátunk Jézuska. George Michaelnek, meg gülüszemű haverjának megint pörög a számláló ezerrel, ahova csak belépsz, egy idő után tutira megszólal a Last Christmas - tisztára, mint az About a Boy-ban, egyszer énekelt az apukám egy számot, még az unokám is abból él (na, ez mongyuk George esetében nem annyira aktuális momentán) - szóval, lehet felvenni hitelt 437%-os THM-mel, még jó hogy van rá hitelező (Áve, Áve), had jusson a fa alá illúzió.
Még a gyerekeknek sem az igazi jut. Kinai szar. Ha sznobok vagyunk, akkor drága kinai szar, csak márkás.
Ma találkoztam egy kölyökkel, állandóan csak arról beszélt, azt mutogatta, amije van. Nehéz dolga nem volt, mert mindene meg van, ha esetleg nincs, vakkant és ennyi. Miről szólhat neki a Karácsony? Hiszen mindennap az.
Tényleg igaz lehet. Egy kisérlet részesei vagyunk. Hogyan tudunk dolgozni annyi pénzért, ami pont annyira elég, hogy újratermeljük a munkaerőnket. És a gazdagabbja sincs könnyebb helyzetben, börtöne neki is van, csak nem annyira látványos. Kevés igazán szabad emberrel találkozni mostanság. Pedig csak ott van Minőség ahol a Szabadság.

Biliárd ügyben a helyzet változatlan. Azóta sem volt zakó. Holnap Atival lesz mecs.

Közjáték

Ma volt (illetve tegnap, már vastagon elmúlt éjfél..) egy soronkivüli meccsem Gáborral. Öcsém szervezte nagy hirtelen, gondolom már mindenki várta volna, hogy kiosszanak nekem egy méretes zakót, hehe... Gábor nagyon jól játszik, a szlovák bajnokságban versenyez, nem is rosszul, nem sok esélyem volt. Az egyetlen dolog, ami mellettem szólt, az paradox módon a szar asztal, meg a hülye falai. Én szokva voltam hozzájuk, Gabi meg nem. Nagyon tudományos volt: kezdő-ugrató dákó, kesztyű, sztenderden álló dákótok, sz'al vót minden.
6-5 lett, oda. Nem akarom Jani módszerrel számolni, hogy mennyi lett volna, ha nem baszarajtom el időnként, mint szél, de a történelmi hűség kedvéért elmondom, hogy volt olyan frém, amiben két fehéret is adtam neki kézből. Nagyon ritkán fordul elő velem, most meg kettő is egy menetben. De ezenkivül is, még legalább 3-4 fémben adtam fehéret. Óriási luxus ilyen ellenféllel szemben! Vezettem 5-3 -ra is, meg lehettett volna tartani.
Vagy kellett volna még néhány frém, lehet, hogy megforditottam volna.

Vagy, ha nagyapámnak lapátnyél helyett dákót adnak a kezébe..
Jó volt ez igy is. Jó játék volt.

Rövid szünet után...

Hehe, volt egy kis pauza, majd később elmesélem, hogy miért is nem irogattam 4 hónapja, holott megigértem. Most már muszáj volt, féltem, hogy megszüntetik a blogot inaktivitás miatt.
Hogy biliárdról is essék némi szó, ma megint elkalapáltam sógort, valami 9-3-ra, azt hiszem. Ebben a tekintetben semmi változás nem volt az életemben, azóta is, hogy nem irtam, szinte minden héten játszottunk, és ezeket mindig meg is nyertem, általában nem szorosan. Az elmúlt félévben játszottam 40-50 meccset, öcsémmel, Mikivel, sógorral, abból tizet sem buktam, az tuti. Egyszer Miki vert meg (lehet, hogy kétszer), a többi öcsémé, a rövid partikban jó.
Na, ennyit az arcoskodásról.
Holnap is van nap.
Ráadásul mindjárt itt is van....

A reklám után visszajövünk...

Na, szasztok!
Itt vagyok megint. Elvették a kedvem a blog-irástól, azé' volt ez a kihagyás. Mondták, hogy sekélyes, meg felszines, én meg magamra vettem. Aztán rájöttem, hogy basszus, ha az, ha nem, akkor is én vagyok, nem lehet mindenki Tolsztoj, basszameg. Vagy mondattekergető James Joyce. Akinek sekélyes vagyok olvasgassa őket. Pölö. Rájöttem, de még mindig nem volt kedvem irni.
Most már OK vagyok!

Voltam Dániában. Majd irok róla. Beszartok. Sügér népek. Ne irigyeljétek őket. Tök jó nekünk itt.

Szereztem dobost!!!

Ja, még nem is mondtam, hogy szereztem egy dobost!! Bementem a Lacihoz a hangszerboltba, visszavittem egy effektet, amit adott kipróbálásra (na, mi volt a neve?! Big Muff, hahaha!) kérdem tőle:
- Te Laci, nem tudsz egy jó dobost? - erre asszongya a pacák, hogy - Dehogynem, ott gubbaszt a sarokban!
Odanézek, ott egy fazon, gitározik. Ránézek a Lacira.
- Mondom, dobost!!!
- Az, az, dobos, csak most gitározni akar, mer' exhibicionista!
Nem eresztem hosszú lére, a faszi estére már bandatag lett, mert nagyon jó dobos. Azóta már dobszerkó is lett, új (nagyon roksztár szerkó, csajozós!!). Laci - mert ő is Laci - beilleszkedett, jó fazon, eddig semmi gáz, jókat üt.
Kezd összeállni a kép.

Újra itt vagyok!!!

Naszóval, mivel ez egy biliárdos blog, kezdjük elöször a biliárd-hirekkel. A legutolsó post óta nem volt meccsem, csak egy erről majd mindjárt. Kicsit vissza kellett vennem a tempóból, mert már alig jutott időm bármi/bárki másra. De azért persze nem úgy gondoltam, hogy egyet sem játszok, de igy alakult. Egy meccs azért belefért, hahaha! Hogy miért hahaha?! Hát ezért:

Jani - becket 0 - 10

Szegény, az összes kedve elment a végére! Mit a végére, ismeritek, már 0-5-nél feladta belül, onnan lezdve csak vagdalkozott. Én meg csak magamban vigyorogtam, nehogy megbántsam, haha!

Szólj rám, ha hamisan énekelek...

Na, ez volt a tegnap esti próbán. Konkrétan alig hallottam magam, és amit igen...!!! Na, attól se lett jó kedvem!!! A gitár OK, az bizony bitangjó, ez itt, ni:

Ja, Framus Panthera Custom. Ober-gitár. Nagyon nagyot szól. Imádom. Csak ne szaggatnám olyan gyakran az A húrját! Nem t'om mi lehet a gond, lehet, hogy vastag neki a 0.44-es húr, de tényleg gyakran szakad. Tegnap is azért lett vége idő előtt a próbának, mert senkinek nem volt kedve megvárni, amig felhúrozom meg behangolom. Ja, mondjuk már 10 óra volt, amikor ez történt és amúgy is kutyaütők voltunk. Haha, még a dobgép is elb@szta!!! A vokáloknál volt leginkább gáz, biztos sokat segitett volna, ha hallom magam. Most valami fülmonitor rendszeren filózom, majdnem minden megvan hozzá, csak össze kellene rakni...



Azért kinéztem már másik gityót, cseregitárnak, az is nagyon disznó... Az meg ez:








Húúúú, ..... puncimágnes..... !!!

Szeretnél ilyet te is, mi?! De nem lesz, mert az enyém lesz!!!


A Framusról meg szerzek egy jobb képet, mert ennek szar a felbontása.

Ja, igen, és akkor még a Triple X erősítőről meg a Boss GT-8 ról ne is beszéljek! Majd legközelebb, meg berakok egy-két fotót a próbateremről! Nagyon jól néz ki!!!

Összefoglaló

Na, hát ez van, link vagyok, elcsúsztam, mással foglalkoztam, elütött a villamos..
Múlt héten volt még két biliárdmeccs. Egy a Janival, sima ügy, levertem, mint vak a poharat 11-4 ide. A másik tegnap volt, a Mikivel, kert parti után, beboroztam, spicces voltam, elengedtem magam, 5-4 oda. Enyhitő körülmény, hogy megjelent a még nálam is jobban beborozott János, aki a kerti parti után nem tudod megmaradni a seggén, pedig kiraktuk a háza előtt, és szóltunk az asszonynak, hogy dugja el az összes kocsi kulcsát. Na, János odarendelte messzeföldön bitangjó biliárdos alkalmazottját és kijött a szalonba, hogy ott is ossza az észt. Jó sokat röhögtem!!! Csak persze nem tudtam figyelni rendesen..
Előbb a maligán, aztán meg ez a huligán!!!

Ennyi történt, ami publikus. Ha most lenne egy totál magánblogom, akkor most a szemetek kerekedne el, hogy mi volt még, de majd hülye leszek elmondani!!!
Dobnátok hátast..

Én, az állatok királya

Tegnap este Attika is le lett mosva szépen, ahogy kell, mint a régi szép időkben, 10-3 -ra, bibibi!!! Könnyedén és felszabadultan, mint aki egész délután egy felhő szélén lóbálta a lábát.
Ki tudja, talán igy is történt...
:-))))))))))

To the Visitor from Honolulu

I had a visitor from Honolulu! Hey what are you doing here? Are you searching something interesting? Here you can find it!
If you speak hungarian... :-)))))))))))

Már megint az oroszlán...

Jani - becket: 5- 8, haha!!! Hát, nem volt boldog!!! Azt hitte, hogy mi van, aztán közbe dehogyis! Hogy a klasszikust idézzem.
Mikinek vettem ma egy fasza dákót, de remélem ez se segit rajta, haha!!!
Ja, meg bőrt, az enyémre, most ragasztottam, teljesen el volt már kopva, egy rendes fals se jött már ki belőle. Ügyes vagyok, csupa ragacs minden, de azért asszem jó lesz!!

Keith Richards:"Felszippantottam a fatert"

Hát ezt meg egész egyszerűen muszáj vagyok ide másolni! Nem linkelem, mert elveszhet és ekkora marhaságért igazán kár lenne:

[2007. április 04. 07:07]

Keith Richards, a Rolling Stones orvosi csodája a piálás, a drogozás és úgy egyáltalán, a rockandroll-életforma legkiemelkedőbb képviselője az Univerzmban. Friss bejelentésére azért mi is felkaptuk a fejünket: a 63 éves gitáros egy interjúban azt mondta, kokainnal keverve édesapja hamvait is felszippantotta.

Fotó: Jane Rose

Keith a brit NME zenei hetilap interjújában vallott színt, amikor drogos múltjáról kérdezték. "Mi volt a legdurvább dolog, amit valaha szívtam? Az apám. Felszippantottam az apám. Hamvasztották, én meg nem tudtam megállni. Őt amúgy nem zavarta volna, leszarta volna. Egész jól lement és még mindig élek" – mondta a lapnak. Keith Richards édesapja, Bert 2002-ben, 84 éves korában halt meg.
Richards azt mondja, csak a szerencsén múlik, hogy még életben van és azt tanácsolja fiatal pályatársainak, inkább ne próbálják őt felülmúlni. "Azért csináltam, mert ilyen voltam. Az emberek most azt gondolják, ez az élet. Nem akarok én halhatatlan lenni, olyan vagyok, mint mindenki, csak legfeljebb egy kicsit szerencsésebb. Volt olyan orvosom, aki azt mondta, hat hónapom van hátra, aztán ott voltam a temetésén. Tíz évig én voltam az első a Ki hal meg leghamarabb? listán. Elég csalódott is voltam, amikor lekerültem arról a listáról."
A tekintélyes Reuters hírügynökség külön rákérdezett az NME-nél, hogy ugye nem valami megkésett áprilisi tréfáról van szó, de megnyugtatták őket: dehogy, az idős ember - aki nemrégiben leesett egy fáról és beverte a fejét - tényleg ezt nyilatkozta. Az interjúban Richards kifejti véleményét kései utódairól, napjaink ifjú rockereiről is: "Mind egy rakás szar. Utánoznak csak valakit, nem tudnak önmaguk lenni. Libertines, Arctic Monkeys, Bloc Party? Rakás szar, rakás szar."

Negyedik jelentés

Kapitány a Hajónaplónak

Egyre mélyebben hatolunk a tér szövetébe. Mögöttünk már messze elmaradva az ismerős, barátságos Univerzumunk, előttünk semmi. Csak a sötétség, és az a különös, egyre erősödő gravitációs mező... Egy pontból érkezik, ezt sikerült detektálnunk, folyamatosan erősödik, de nem egyforma intenzitással. Három napja és tegnap is kiugróan magas értékeket regisztráltunk, mintha valami változás készülne. Szabályos ciklusra még nem következtethetünk.
Mérnökeim a gravitációs mezők összehasonlitó elemzésére készülnek ,de szerintem nincs értelme.
Ez egy másik világ.

lyrics - red hot chili peppers

Héjj, 90 alatt vagyok!!!

Na, idesüssetek! Megjöttem ma futásból, (20 kör, baszki!!) rádobom magam mérlegre: 89.5!!
Nem rossz, mi?! Valahonnan 100 fölül indultam, szerintem lehetett 104-105 is akár, de akkoriban nem szivesen mértem. Szóval ez a diéta működött. Nem mondom, hogy könnyű, sőt baromi nehéz, de meg lehet csinálni. És én legendás csoki-kóla függő voltam, a végén már azon kaptam magam, hogy az iróasztalom fiókjában mega-tábla Milkákat tartogatok, és azt habzsolgatom titokban. Szóval három hétig csináltam, (de ennek már több, mint egy hónapja ), a harmadik héten kezdtem a futást, azóta eszem rendesen (persze már nem úgy mint rég, átalakult az is), de a futástól valszeg, továbbra is megy lefelé, keveset ugyan, de megy. Nade akkor most itt meg is kellene állni, kevesebb már tényleg nem akarok lenni. Még elkezdenének csontizni!
:-))))))))))))))))))))
Most a Miki csinálja, asszem egy hete, de már rajta is látszik.

Fel a fejjel dagadtak!!!
Dolgozzatok és diétázzatok!!
Norbit meg hagyjátok a faszba! (vagy várjátok meg, amig ir egy rendes könyvet!)

Hohohóóóó!!!!!

Leirtuk mán az oroszlánt, mi?! Asszittük, hogy beteg, meg enervált?! Hogy most már mindent lehet?! Hogy bátran futkározhatunk az orra előtt, mert úgysem bánthat minket?!
Hát nem, kedves barátaim, hát nem. Az oroszlán csak elgondolkodott. Volt neki min. És még mindig van min.
De.
Ez, ami most őt gyengitheti, fordulhat az ellenkező irányba is, és adhat olyan energiát, amiről ti még azt sem tudjátok, hogy a világon van, mert még nem voltatok oroszlánok. Mint ma este. Amikor az Erő nem gyengitette, hanem erősitette, amikor röptette, nem visszahúzta. Már csak meg kell tanulnom használni, és végetek van!!!!

Miki - becket : 0 - 10

Kiteccik menni, ahol beteccett jönni...

A cimben idézett hibátlan mondat a dorogi Borbála Kórház és Elintéző Intézet nevű intézményben hangzott el, ma fél dél körül.

Szereplők:
takaritónő
becket
MRRK aktivisták, Xéna szakasz

Tartalom:

becket kórházba került. Nem kell megijedni, pusztán röntgen (ahogy Ladik mondaná: rögöny) vizsgálat okán tévelyedtem el picinyt és keveredtem a Matriarchális Radiológusok Rögtönitélő Kommandójának (MRRK) fogságába rövid időre. A királyvárosban rendelő (haha) röntgenosztály egyhónapos előjegyzési idejét kivárva már két alkalommal sikerült azt elfelejtenem és elmulasztanom. Úgy gondoltam, beugrom a dorogiba, hátha ott gyorsabb. Beléptem a rég nem látogatott rendelőbe (ig.vez.főorv. dr. Fartúró), rögtön megrohantak az emlékek: jé, itt kinoztak ájulásig, ez a fogászat - jé, itt baszták el karomat csavarodásilag, ez az ambulancia - jé, itt várattak kisgatyában félórát szolid 5 fokban, ez a reumatológia. Szóval elöntötte a nosztalgia meleg hulláma a testemet, lelkemet egyaránt.
De nem időzhettem tovább boldog gyermekkorom itt töltött napjain rágódva, új kalandok vártak rám a Tisztelt Rtg! osztályon. Keresem. Hol is van? Tábla nyillal, arra. Egy ajtóra mutat. Menjek ki? Merthogy szemmel láthatólag valami kertbe vezet. Biztos. Kilépek a napsütésbe, elindulok a járdán. Kis parkban találom magam, tábla sehol. Megyek a kórház felé, kis séta és ott is vagyok. Ajtón tábla: Röntgen. Bejárat a másik épületben. Ez megzavart. Szemmel láthatólag egy épület van előttem, esetleg több bejárattal. Belépek. Bent tábla, rajta az osztályok nevei. Megnyugszom. Ott van, földszint röntgen. Belépek még egy ajtón, végigmegyek egy folyosón, ez egy elfekvő!! Öregasszonyok lehelgetik az utolsókat, vagy nézik végig, ahogy mások teszik ugyanezt. Újabb folyosó, zsákutca. Takaritónő. Tanácstalan vagyok, mint kisközség, ezért kérdezek. Kiteccikmenniaholbeteccettjönnitovábbésbalra. És valóban, egy csigalépcső eldugott szegletében meglelem a Röntgen táblát, alatta áthúzott Csak a személyzet részére! felirattal.
Bátor vagyok, belépek. Odamegyek egy kis ablakhoz, mert eddig annyira jól szórakoztam, hogy éreztem, ezért fizetnem illik. Na, itt jött az MRRK!
-Papirjait!
-Jó napot! Én vizsgálatra jöttem! - mondtam udvariasan, hátha visszavesz az ismeretlen hang
(termetemből kifolyólag ezek a kisablakok nekem maximum mellbimbó magasságban vannak, nem tudok benézni rajtuk az ober-szervilis meghajlást kivéve, azt meg ugye nem szivesen)
- A PAPIRJAIT KÉRTEM!!!
Odaadom a beutalómat (hú, de jó, hogy ott volt!), meg a TAJ kártyámat gondoltam én pöcs, hogy ez igy már OK, nem sugaraznak majd órák hosszát tökileg, hogy sterilizáljanak, irmagom se maradjon, rohadt papirnélküli köcsögnek!
-Tessék! - ez a sugarazás gondolat kooperativvá tett..
-KÉREM AZ ÖSSZES IGAZOLVÁNYÁT!!!
-??? Pa-pa-parancsol..?
-AZ IGAZOLVÁNYAIT!!!
Ez bekattant, bazdmeg. - Milyen adatomra kiváncsi?! - kérdem én, kicsit felkészülten, ma délután véletlenül épp erről is beszélgetünk a tanitványaimmal, és kicsit rákészültem a témára.
-NÉV, LAKCIM!
-Akkor magának elég a személyim is, és nem kell az adókártyám, meg a jogsim, meg az útlevelem, meg a hajósegyleti tagságim, meg az autóklub tagságim, meg az összes többi, ugye?
-SZEMÉLYI ÉS LAKCIMKÁRTYA!
Elgondolkodtam, hogy mégis benézek, hátha robot. Elvette a személyimet, kinézett,megnézett magának, megjegyezte az arcomat, hogy ha véletlenül mégis életben maradok, majd ki tudjon nyiratni az embereivel. Aztán elkezdte pipálgatni a beutalón található adatokat a személyiben találhatók alapján. Miután kiderült, hogy én én vagyok, és nem valaki más akar egy potya sugarazást visszaélve az én beutalómmal és TAJ kártyámmal:
-300 FORINT!
Beadtam egy kétezrest és kiakadt a rendszer, 10 percet vártam apróra. Végül megjelent, és hozott magával két ánégyest, nagyjából félig, szellősen nyomtatva (nem ám recikling, fasza fehér új papir, rohadjon meg az összes erdő!)
-IRJA ALÁ! AZ EGYIK A MAGÁÉ!
-Köszönöm! - rebegem
-NEM MOST!!! MAJD A VÉGÉN A MAGÁÉ!!!
-Ja, értem. Mert, ha tegyük fel, mégsem élném túl, jó lesz még másnak! - de ezt már csak gondolom, a sterilizálás miatt.

A sugarazás gyors volt egyébként. Volt egy rövid konzilium, hogy ráférek-e a filmre, aztán már kész is voltam.
Újra a váróban. 5 perc múlva kilépett egy ajtón az MRRK főideológusa, kezében az én mellkas felvételemmel. Miközben elment mellettem, hosszan végigmért, mint aki valami különlegesen bizzar, az extrémszex periferiális ágához tartozó, egészen perverz irányúltságomról szerzett tudomást a felvételről. Láttam a szemében, hogy egy földönkivüli lény ledughatta szaporitószervét a nyelőcsövemen, petét rakott a gyomromban és most ott növekszik valami parazita, és ez tisztán látszik a felvételen. Aztán nemsokára kezembe nyomta az Itéletet.

Sima kontúrú rekesz. Szabad laterális sinusok. Tiszta tüdő. A kisvérkör compensalt. A cor nem nagyobb.

Megkönnyebbültem. Elengedtek. Most az egyszer. Ja, és ott volt a nyugta, az ánégyesen.

(na, és még csak ezután következett a Minden Idők Zavart Találkozása, összefüggéstelen mondatok eldadogásával, összevissza nézéssel, satöbbivel. De jó volt!!!)

Janinak is sikerült!!!

Na, hozsánna Zsuzsanna, Janika is lenyomott végre. Ez van, nem lehet mindig nyerni, na de az má azé' mégis durva!!!
Mindegy, nem sajnáltam tőle, 4 hónapja nem tud megverni, megérdemel egy 6-5 -öt.
Most legalább nyugodtan alhat, és a húgomat sem kelti fel, hogy kekszekkel mutogassa el hogyan kapott ki. (megtörtént eset!!!)

Harmadik jelentés

Kapitány a Hajónaplónak

Sikerült. Az Ugrás sikerült. Bebaszov mérnök "addig próbáld, amig nem megy" módszerével lendültünk át a holtponton, és a Nap energiája is sokat segitett. Most a világok közti Semmiben haladunk, de az elképzeléseinkkel ellentétben, továbbra is érzékelünk gravitációs tereket. Érezzük még az általunk ismert Univerzum gravitációs mezejét, de érzékelünk egy másikat is. Vizuális tájékozódási pontjaink még nincsenek, egyelőre nem tudjuk, hogy merre megyünk, egyenletes sebességgel haladva tartjuk az irányt.

Nemáá...!!!

Ebből most tendencia lesz, vagy mi a frászkarika?! Má' megint kikaptam a Mikitől, 6-4-re. És igen, nyert, már megint nem figyeltem! Össze kellene kapnom magam, mert igy benne van a pakliban, hogy egyre görcsösebb leszek, olyankor pedig nem vagyok jó.
Ja, és igen, persze, vasárnap még Ati is elgyepált, asszem 6-5-re. Dettó.

Az egészben csak az a vigasztaló, hogy csak megverni tudnak, alázó, nagy győzelmektől még nagyon messze vannak. Még mindig az oroszlán az állatok királya (hehe) csak most másfelé figyel. A sok antilop meg azt hiszi, hogy beteg.

Lesz majd még az fogaknak csikorgatása..

Más tér, más idő

Na, ez nem igaz, megint kikaptam, ilyen nincs, Ati lenyomott, igaz nem nagyon, csak 6-5, de azért mégis. Már megint nem foghatom senkire, csak magamra. Az utolsó négy frémre nem is nagyon emlékszem, annyira máshol jártam.
Másik térben, másik időben.

Az úgy volt 1.

részlet Yoko Bono a Holy Sh!t (fúj) zenekar gitárosának vallomásából

Tisztelt Birónő!

Én az események végkifejleténél jószerencsémnek és kivételes önuralmamnak köszönhetően már nem voltam jelen, arról csak harmadik személy - egész pontosan a feleségem, aki tárgyalói és rajongói pozicióban egyaránt résztvevője volt a szerencsétlen eseményeknek - elmondásából van ismeretem.
Az este folyamán, amikor még együtt voltam, az itt többszörös közbotrány okozással és erősen ittas állapotban közszemérem ellen, sérelmünkre elkövetett vétséggel vádolt B. Imre (alias Manfréd) gitárossal, már több baljós eseménynek voltam szem és fültanúja. Zenekari próba volt,melyre én később érkeztem, s amelyen megjelent a zenekar egy új, de még ismeretlen tagja, aki dobos. Megérkezésemkor már megittak egy üveg villányi vöröset, melyet én nem tartottam túl szerencsésnek, egyrészt mert nekem nem maradt, másrészt mert tudom, hogy milyen hatással van a zenei képességeikre.
Balsejtelmem sajnos beigazolódott. A Sex Pistols (fúj) zenekar Bodies cimű számánál például Manfréd végig rajtam vigyorgott, hogy "mit játszol, baszki, engem nézz, ezt kell játszani!!" én meg persze vissza vigyorogtam, mert én játszottam a jót, és végig mutattam neki, hogy "ezt kellene neked, te sügér!" Aztán az első refrén után leesett neki, azután már nem vigyorgott.
A dobos egyébként nem volt rossz, végig fogja hallgatni a számokat, és menni fog. A kezében benne van.

Igen, Birónő, máris visszatérek a tárgyhoz!

Szóval, miután dicstelen véget ért a próbánk, átmentünk a közeli M. Tányér nevű vendéglátóipari étterembe, melyet barátunk vezet és tulajdonol, ahol vádlott és a zenekar basszusgitárosa további alkoholmennyiségek elfogyasztását abszolválták, melyet én továbbra is rosszallással fogadtam, de már nem érdekelt. Az emlitett egységben eltöltött másfél, két óra után vádlott alkoholos befolyásoltsága jelentős mértékben megnövekedett, én akkor már tudtam, hogy nem sokára eléri azt a szintet, amikor kapcsolatunk általam a továbbiakban már felvállalhatatlan. A vendéglátóipari egységben velünk együtt tartózkodó barátok, rajongók, haverok és egyebek társaságában a vádlott a K. Pál és a Borz zenekar koncerjére tervezett látogatni, melyet én, érdeklődésem hiányában kihagytam.
Ekkor hazamentem, gitározni és levelezni. A továbbiakról - borköpködés, emberek provokálása, pocsolyában fetrengés - már csak harmadik személy elmondásából van ismeretem.

Kérem kapcsolja ki!

It's only rock and roll

Jön a Stones!!!!!!!!!!

Júli 20., ott a helyünk!
Ha már a tavalyiak kimaradtak!!!

Addig is: Ne szarakodj Keith-el!!!!



A Bigger Bang Tour 2007 állomásai a következők:

Június
5. WERCHTER, BE Werchter Park
8. NIJMEGEN, NL Goffretpark
13. FRANKFURT, DE Commerzbank
16. PARIS, FR Stade de France
18. LYON, FR Stade Gerland
25. LISBON, PT Alvalade Stadium
30. EL EJIDO, SP Santo Domingo Stadium
Július
14. BELGRADE, CS Hippodrome
17. BUCHAREST, RO Lia Manoliu Stadium
20. BUDAPEST, HU Puskas Ferenc Stadium
22. BRNO, CZ Outdoor Exhibition Centre
28. ST. PETERSBURG, RS Place Square
Augusztus
1. HELSINKI, FI Olympic Stadium
3. GOTHENBURG, SE Ullevi Stadium
5. COPENHAGEN, DK Parken Sat.
8. OSLO, NO Valle Hovin Stadium
13. DUSSELDORF, DE LTU Arena
15. HAMBURG, DE AOL Arena Fri.
18. DUBLIN, IE Slane Castle
21. LONDON, UK O2 Arena

Újra a csúcson

Huuuhhhhhhhhh...

Baró. Most megint OK vagyok. Most sem voltam egyedül, de most már úgy tűnik tudom kezelni a dolgot, és nem nyomta rá a bélyegét a mai teljesitményemre. Az is lehet persze, hogy Ati fogott ki rossz napot, mindenesetre levertem megint, de nagyon.
10-5, ide, ez azért jó nem?! Főleg az utóbbi két hét viszonylatában, amikor egymás után próbáltam fel a zakókat.
Ahogy kell, erős kezdés, egy-egy frémet persze elvitt Ati, ez elkerülhetetlen, de végig magabiztosan vezetve, hoztam a meccset.

Ezt már szeretem...

b-type mérnök zseniális javaslata

Kedvenc mérnököm megoldása a következő:

..egy -ismert- módszer van az -ismeretlen- univerzumba történő sikeres ugráshoz, az unevezett 'egy az egymillióhoz' esély....a hajónapló alapján számolva, törekedve arra hogy a sikeres eredmény esélye 1:1000000 legyen, szal a teendő a következő:-a következő ugrás elérhető maximumán ki kell csapni egy kajütablakot (kerek legyen!), és teli torokból angolul segítségért kell kiáltani azűrbe....ha úgy gondoljuk hogy rekedtes a hangunk, akkor karlengetéssel javítva az esélyt újra elérhetjük az 1:1000000-t.jó szelet. :)

(b-type erőmezőőr, vmikori térbelépő ellenőr)

A többi mérnök még számol....

Második jelentés

Kapitány a Hajónaplónak

Nem sikerült az Ugrás. A hajtómű bírta ugyan a terhelést, de a teljesítménye kevésnek bizonyult. Az ismert Univerzum határát nem sikerült elhagynunk, mert túl erős a gravitációja.
Mérnökeimmel a megoldáson dolgozunk. Vagy a sebességünket kellene növelnünk, felpörgetve magunkat egy fekete lyuk gravitációs terében, vagy a Hajó tömegét kellene csökkentenünk. Esetleg a kettőt kombinálva. A probléma az, hogy nem tudom, hogyan csökkenthetnénk tovább a Hajó tömegét. Már szinte minden felesleges dolgot elhagytunk.

A legrosszabb pillanatok az elején és a végén voltak. Nem, inkább a végén. Amikor már biztos volt, hogy nem elég a sebesség, de az akarat még dolgozott, még nem akartuk feladni, de belül már tudtuk, hogy mi fog következni. Lehet, hogy mindvégig tudtuk, vagy legalábbis ettől tartottunk. Hogy talán feleslegesen tesszük meg ezt a hatalmas utat.

Most várunk.
Ötlet?

Jelentés

Kapitány a Hajónaplónak:

Kevesebb mint 17 óra múlva elérjük az ismert Univerzum határát. Utána az Ismeretlen. Nem tudom mi fog történni, nem tudjuk milyen hatások érnek majd minket és a Hajót. Érvényesek-e a fizika itteni törvényei vajon Odaát is? Az azonos töltések vajon taszitják-e majd egymást?

Kevesebb mint 17 óra múlva bekövetkezik az Ugrás. Félek, a főhajtómű nem fogja sokáig birni a kettős terhelést. Ilyen körülmények között még sohasem teszteltük.

Dad for President!!!!!!!!!

HAHAHAHAHAHAHAHAHAHA
HAHAHAHAHAHAHAHAHAHA

baszarás, szétszakadás, még most is fáj az oldalam....!!!!

Ha szar napod van, akkor ezt feltétlenül nézd meg!!!

Basszusssss....

Ez is megtörtént:
Miki - becket 6-5.
Kurva szoros volt, de akkor is.

Dekoncentráltság. Ez van. Nem lehet csodálkozni rajta.

De legalább kabrióztunk egy jót.

Jó kis nap

Én nem akartam nekik szólni, eszembe se jutott. Kettesben akartunk menni, gondoltam, belehúzunk, felmegyünk a Csóványosra utána meg a Nagy Hideg-hegyre a Túristaházba. Kidöglünk, esetleg ott alszunk, ennyi. De Edi szólt Zsuzsinak, Zsuzsi meg a Tamaráéknak, és azon vettem észre magam, hogy kilencedmagammal baktatok a zöldkereszten.
Persze, hogy nem bántam meg. Át kellett tervezni a túrát, volt két ovis, Miki meg a hátán hozta az övét, nem lehetett Gerecse50-ben gondolkodni. Igy is szépet mentünk, közel 15 kilométert. Reggeli a Szent Orbánban (1800-ér, svédasztalos, szép? ja, és plusz kapcsi) azután zöldkereszt, zöld, piros, meg közbe négy hegycsúcs (csak három lett volna, de egyiknél elcsesztük az utat, hehe). Jól éreztem magam, jó hangulatú nap volt.
Akkor kezdtem el vigyorogni, mikor Miki a párkányi hidnál bekapcsolta a GPS-t. Mondom, a hidon azé' még csak átmegyünk égi segitség nélkül, nem?! A túristautaknál jól jött, de én még mindig maradok a jó öreg térképnél, valahogy jobban szeretem azt hajtogatni.
Idő szép volt, mit szép, ragyogó! Le is kapott a Nap mindenkit, le voltunk pirulva rendesen. az idő kicsit párás volt, de azért még szépen be lehetett látni a Dunakanyart meg a Bazilikát.
Visszafelé nyomtunk egy ebédet a fogadóban, marha jó idő volt, kint ettünk, kicsit kellett várni az asztalra, de aztán került. Két és fél órát sikerült eltölteni ott, sokan voltak, nagyon lassú volt a kiszolgálás, János nyűgös is volt miatta. Engem nem zavart, sütött a Nap, jó levegő, kaja, jó társaság, mi kell még? A reggeli után már nem lehettek különösebb illúzióim, de a hétrugós számlám kicsit meglepett, tekintve, hogy én egy Cézár salátát ettem összvissz. Többiek azt hitték fuki vagyok, pedig nem, egyszerűen elég volt ennyi is. Nem voltam éhes, a diéta rendesen átkavarta az étkezési szokásaimat. Najó, persze Edi kajált, ahogy kell.

Ja, ez volt tegnap. Hős vagyok (hérosz - mondaná Zoli), reggel elmentem futni, ráhúztam még két kört. Most meg megyünk grillezni. Utána irány a gasztroenterológia (jaj, egyszer erről még mesélek...)

Egy újabb zakó

Összekellene kapnom magam, ma megint lementünk Atival, és megint elvert. Kezd magára találni. Én meg irhatnám a blogomat akár Egy skizofrén naplója cimmel is. Ehh, mindegy, ne is keveredjünk bele, meg lesz ennek a dolognak a megoldása nemsokára (nem biztos, hogy nem kéne félnem tőle).
Lementünk 7 körül, 3-as asztal (az amelyiken a Dagadt játszott vasárnap, erről majd később), az első az enyém volt, az utána következő 4 vagy 5 viszont nem. Jól elhúzott, na. Akkor nyögtem be, hogy 15 frémes a meccs, haha! Azér' legyen valami esélyem is, nem?! Szokásos fej-fej mellett játék, mára már "szokásossá" váló, kulcsfrémben elkövetett kapitális marhasággal.
Ezt figyeld: én jövök, kézböl. Oda teszem a fehéret, ahová akarom. Helyzet tuti, letenném középtájt, elsőt kontrásan középre, második alsófalssal szembe, harmadik 6-os zseb, marad a fekete, az meg ott áll az egyes előtt, csak be kell pöccinteni. Ezt kell csinálni, látom én! Ellenben mit csináltam?! Felveszem a fehéret, elgondolkodom (igen, nyert, hápersze, hogy nem a szitun, hápersze!!!) és ráejtem a feketére!!!!! Ránézek öcsémre, mondom hupsssssszzzzzz... Elindul az arcán egy szolid mosoly. Kéttized másodperc alatt átvált egy akkora vigyorba, mint az enyém, a fényképen, amikor megkaptam az új, királykék, hátsó taposófékes rolleremet. Lassan felveszi a fehéret, arcán még mindig álmodozó farkasmosollyal körbejárja az asztalt, méregeti, mint Piroskát, leteszi és bevarja a saját három golyóját meg a feketét. Basszussss.
Ki is kaptam 8-7-re. Az utolsó frémet elhoztam ugyan, de az csak arra volt jó, hogy zsakettről zakóra csökkentsem a felsőruházatot.
Szörnyű bosszút forralok. Ma gyorsan átlapozom az Agykontrollt! Varázsteát készitek! Viaszfigurát szurkálok tűkkel! Átállok a Sötét Oldalra!
Mittudomén. Valamit.

Ja, igen, a Dagadt! Majd elfeledtem!
Na, van ez a figura, szimpatikus, mint egy tohonya rinocérosz párzási időszakban. Már a múltkor felhivta magára a figyelmet (nem volt nehéz, egyrész 120 kiló, akkora segge van, mint gyapotbála, ráadásul mindig joggingban van, hogy még nagyobbnak nézzen ki, és üvöltve osztja az észt, hogy azért tudd, hogy ki éppen a János a faluban, szóval szolid és finom, mint egy nagydarab, véres steak) amikor haverjával játszott épp, és a csávó megemlitette, hogy ő rajta van az iWiW-en. Eddig semmi rendkivüli. Erre cicceg erősen dagadtunk, hogy nem jó, nem jó, nem jó. Erre már kezdtem figyelni. Kérdi csávó, már miért ne lenne jó, mi baja van vele. Erre a dagi fontoskodva: mert igy bárki, tökkönnyen feltérképezheti a kapcsolati hálódat!! Nézek ki fejemből, fojtom el a röhögést. Há' kiafaszt érdekelne az én kapcsolati hálóm, villanyszerelő vagyok, bazdmeg, nem terrorista! - mondja a kiscsávó, és igazat kellett adni neki. Tényleg nem volt terrorista.
Na ezzel kezdett nálam emberünk, még anno. Időnként feltünt szokott visszafogott eleganciájával, mint Havas (ezt a beképzelt, Viagra-bérletes faszt mit össze tanárurazzák folyton!!!) püspöklila zakójával 91-ben , teleszórta a baromságaival a helyet, és kész.
Vasárnap Mikivel játszunk. Bejött Dagi. Beöltözik biliárdhoz. Felveszi a Kesztyüt. Na most ez az egyik kedvencem, nem azért mert "buzis", vagy mittomén, de baszki, miaszarnak ide kesztyű, amikor a 3-as asztal akkorát lejt az 1-es zseb felé, hogy még egy kocka is begurulna, ha a posztó nincs rendesen letakaritva, ha a posztó alá be van fűzve egy cérnaszál és úgy elviszi a golyót, mint a szél?! Minek az a pöcs kesztyű???!!! Mindegy. Teltek-múltak a frémek, Dagi osztja az észt. Bejött egy csaj is. Na most ez a csaj, nem ám csak úgy volt csaj, volt rajta szép csillogós harisnya, meg kiskosztüm is. Belőtt séró, műköröm. Most fikázom, egyébként nem lehetett hülye csaj, valamelyik egyetemen tanit, ha jól hallottam. Emberünk hangja még erősebb lett, és végig hallgattunk egy kisebb előadást arról, hogy ő bizony a leggyorsabb legény ebben a faluban, mert 2 óra 48 perc alatt elvitte az anyját valahova Békésbe'. De könnyű neki, mer' egyrész kurvagyors kocsija van, másrészt meg kurvajól vezet, ahol tudott 180-al ment, ahol meg nem ott 160-al. Kezdtem tisztelni. Gyermekkorom elfelejtett hőseit juttatta eszembe, csupa Verne figurát, Hatteras kapitány, Nemo kapitány, Grant kapitány (Verne szerette a kapitányokat, az alatt biztos nem rugott labdába férfi az evolúciós hajszában).
És utána kezdett bort szakérteni. Az már azért fájt. De most jött a móka! El kezdi fejtegetni a csajnak, hogy neki vannak ám nagyon drága, meg nagyon ritka borai!! Húú, de szar duma, mondom magamba, mire csávó mondja, hogy van ez Kávéház és hogy ő ott tároltatja a borait.
Erre már Miki is elkezdi hegyezni a füleit (pont lökéshez készülődött). Mert hogy őneki (mármint a daginak) tuti cimborája a tulaj, és bármit megenged neki. Nézek a Mikire, vigyorgok, mert hogy ő a tulaj. Ismered? Dehogy ismerem, - vigyorog Miki - és csak a saját boraink vannak a pinyóban. Bemutatkozol? - kérdem én. Nem, ha ezt a dumát beveszi a csaj, akkor meg is érdemli!!
De nem vette be. Mondom én, hogy azé' okos csaj lehetett! A 92'-es Burdából varrat ugyan, de okos nő!

Az egyik, ami miatt gitározom..

Ismerős?! Nem?? Az egyik legjobb a nyolcvanasokból!! Az a gitárhang!! Gitárszintetizátor, asszem. De nagyon ott van, ahol kell!!



Whatever happened to the friends we had
Just a dusty picture on the self
We had a troubles but the time we had
It is feeling when I'm by myself
And when I get it I get it back
I keep waking up for something new
Am I losing you
Only time will tell
I keep waking up for something new
Am I losing you
Only time will tell
You took a piece of me with you
There was nothing I could lose
You took a piece of me
Where are you, are you dusting pictures too
You were the one who never had to tell
Our dark is secret or how I felt
When I get lonely and I'm by myself
I try to imagine what your doin' now
Only time will tell
I keep waking up for something new
Am I losing you
Only time will tell

Bréking nyúz

Orbán Viktor apja Fenyő Miklós!!!
Ez tuti, most láttam a tévében!
A hasonlóság tagadhatatlan!

Konzervál-e a rockzene?

Vegyük például Ronnie-t. Az "újfiút", aki még csak 33 éve tag a bandában. Szerinted? Volt ennek az embernek, bármikor, bármi szilárd halmazállapotú táplálék a szervezetében fehér poron kivül?! Idén 60 éves ez is... (najó, mondjuk rajta látszik..)


Vagy vegyük a haverját, Keef-et. Tavaly miatta maradt el brnoi koncert (is), mert pálmafára mászott, hogy kókuszdiót szedjen a csajának, aztán jól fejreesett. Bevitték a kórházba. Meglógott. Néhány nap múlva került elő, seggrészegen. Vérrög volt az agyában (helye az volt neki, az tuti). Na, ez meg 63.
Szép egy sütemény..
(egyébként, beszarás, Gibsonnal pózól, mindig Fenderrel nyomja, nem is értem...)




Vagy itt van még "már csak ritkán dug, inkább szopat" Lemmy. Akkora koncertet adott Alsóörsön 4 éve, hogy azt hittem elszáll a fejem, pedig már akkor már majdnem 60 volt. Most 62. Tavaly a Szigeten (állitólag, - Zozó állitja - ) hajnalban húzták ki valami sátorból, c-re beállva, gatyában, csizmában, papirok nélkül.


Alkat kérdése is, persze. Nem azért mondom, mert nekem ők ideálok, vagy akárcsak kicsit is szeretnék hasonlitani rájuk az extrém méretű piálásuk/narkózásuk/cigizésük terén. Valszeg mindegyik elmulatta már az agysejtjei igen nagy hányadát, és örül, ha még beveszi a kanyart a stage felé. Nem tudom. De az biztos, hogy a zene játék. ( A rockzene meg különösen ) És aki sokat játszik, később öregszik. Nem veszi annyira komolyan magát.

(és még nem is esett szó Iggy Pop-ról, pedig kihagyhatatlan..)

Ja, egyébként Miki megkapta, ma is. 5-3, nekem.
De megint mentek a végtelen dialógusok a fejem "lakójával". Azt mondták a Hangok..."

Helyreigazitás

Ezt most muszáj, gonosz voltam, és elhamarkodott. Az én "igazán nem telefonfüggő" kisöcsém naná, hogy az utolsó post után 10 perccel beállitott, persze amúgy attilásan virág nélkül, de felköszöntötte a csajokat. Akkor se lepett volna meg, ha rajzolt volna nekik valamit.
Barnival ment ma bilózni, kiváncsi vagyok mi lesz az eredmény! Apropó, Barnabás, róla még fogok irni, de ahhoz még szereznem kell vitriolt, nagyon gonosz akarok lenni, hogy mindenki előtt jól beégessem! Resszkess Börni!!!

Most, engedelmetekkel, beájulok.

Huuuhhhh

Kiűztem az összes démont. A ház megtisztult.

Nincs most egy se, csak néhány kósza szirén. Most jólérzem magam, bár hajmeresztő történet mára is akadt (csak a magam kedvéért, hogy emlékezzem: be kellett volna drótozni magam, ez nagy hiba volt!) Szóval most lesz egy kis nyugi.
Reggel lementem futni. Már a futócipőmet vettem, de még mindig azon filóztam, hogy hagyom az egészet a fenébe és visszafekszem aludni, de nem tettem, ami tekintve, hogy 5 órát aludtam, győzelem volt. A pályán csak a felét nyomtam, mint egyébként, asszem valami virus is kóvályog bennem, meg sietnem is kellett haza. De már maga az, hogy lementem győzelem volt. Kis győzelem ugyan, de lassan kezdek rájönni, hogy ezek a kis győzelmek legalább olyan fontosak, ha nem fontosabbak, mint triumfálni nagy csaták után.
Napok óta nem esett szó biliárdról. Ha ez a töketlen öcsém felvenné a töketlen telefonját, hogy rohadna meg az összes befőttje, akkor talán eshetne.
Még majd próbálkozom. Egy biztos: nem fog iderohangálni virággal a kezében!

Én viszont...















A Tiétek!

Meddigbirommeddigbirommeddigbirom????

Ezmostnagyonsoknemtudommeddigbirokennyimindenneltúlsokeznekemrámomlanakadolgoktúlnagyasúlyvalakijöhetnehogylegalábbegykicsitátvegyendesenkisincsmertnemislehetezvanvinnikelltovább.Nemazértiromhogysajnáljatoknemkellhogysajnáljatokezcsakadokumentaristagrafománszenvedélybetegreflexeamignemtörténikvalami.

Robi megnevettetett

OK, OK, előbb kicsit szar kedvem volt, de hát ezért vannak a barátok: Roberto előbb átküldött néhány linket, hát könnyesre röhögtem magam, főleg a másodikon.

Ez az első, itt Keef szénné ég Chuck "kacsa" Berry előtt, aki szemmel láthatóan élvezi a szitut:



Ez meg mégjobb, norvég rendszergazda a középkorban, ékes norvég nyelven, nagggyon jó!!!!



És egy másik Keith. Az Ember Aki Soha Nem Játsza Ugyanazt, ez nem vicces, csak zseniális:



Mindjárt jobb a kedvem. Csak megjön néhány levél...

A koncentrációról

Mikivel játszottam tegnap este. Nyertem, de csapnivaló játékkal. 7-3, de a 6-4 jobban tükrözte volna az egész meccset. Ilyen dekoncentrált még sosem voltam. Nem is igazán akartam játszani, de otthon se lett volna jó. Zenélni kellett volna az talán elterelte volna a gondolataimat. Nem birtam másfelé figyelni, csak befelé. Amikor meg mégis, akkor Miki csak kapkodta a fejét, olyan tempóban dobáltam le a golyókat, amig nem jött az újabb flash, és az újabb hullámvölgy. Iván beállitott egy idő után, az jó volt, akkor egy kicsit kikapcsoltam. Még nem csomagolta el a boardját (én sem a léceimet), Sziszi is lelkes, még valahová el kellene menni sielni, nagyon.
Reggel voltam ügyvédnél, kicsit megnyugodtam, tudom, hogy mi a legrosszabb forgatókönyv. Kabriós tervek takarékon...

Este próba. Még egy kicsit lelkesitenem kell magam, nehogy úgy járjak mint a biliárddal. Az tényleg riasztó volna.
Üres vagyok, nem irok többet, ezt se kellett volna, meglehet...

Szombat este, Soundtrack

Aztán persze eszembe jutott, hogy becket=birka, hát van itthon nekem kiváló Flector kenyőcsöm, azzal bekentem, és máris vidáman szökdécseltem lefelé. Aztán kisvártatva felfelé, ugyanis senki nem volt még lenn, Petiék még össze sem cuccoltak, még volt kb. másfél óra a kezdésig, igy hát visszajöttem dolgozni. Fél 10-kor mentem le újra, akkor kezdődött. Csabi, Béca + csajaik.
A Soundtrack jó. Hibátlanul játszották a leginkább Tarantinó filmekből ismert slágereket. A helyszin azonban tökéletesen alkalmatlan ilyesmire. Most képzeld el, a Zöldház aulájában, egy visszhangos, hideg, oszlopokkal teli teremben! Nincs rendes világitás, villanyok felkapcsolva, még aki táncra perdült, az is leült egy idő után, annyira nincs hangulata a helynek. Lehet, hogy a Petiék is ezért voltak olyan visszafogottak a bőgőssel, csak álltak egyhelyben és közben nyomták a jobbnál jobb számokat. Én a Petivel bármikor kezet cserélnék, mindent le tud játszani ellentétben velem, akinek 90 fokos csavarral forrt össze a bal karja (el kéne töretnem és helyrerakatni, de az tegye a szivére a kezét, aki erre 37 évesen könnyedén rászánja magát), de ha én gitározom, akkor az legyen Zeusz villáma, nem Pán sipszava. Hogy lirai legyek. Jó, itt nem kell asztalt boritani, itt a gitárnak teljesen más a szerepe, ez szórakoztató zene. De egy kicsivel több dinamika a szinpadon, csak a javára vált volna. És, ugye a Fender Strató énekel. Az enyém meg rúg.
De respekt. Jól játszottak. Egy alkalmasabb helyen, egy klubban, óriási bulit csapnának.
Ja, meg nem nagyon tudnak táncolni sem az emberek. Ezek régi, ravasz zenék. Nem feltétlenül 4/4, Még a roki is ravaszabb, két csaj próbált rokizni, de csak egymást rángatták.
11 felé már nagyon oda voltam, fáradság, álomkór, csipte a szememet a füst, ilyenek. Volt még egy rövid, de annál mulatságosabb disputám a C-re betépett Hérosz Zoltánnal, és hazajöttem. Aztán dolgoztam meg irogattam (meg fél szemmel Pacino-t sasolgattam) f2-ig (mondom, becket=birka).
Ilyeneket nyomtak, mint ez (lehet, hogy ezt pont nem)



Ja, télleg, majd elfelejtettem:
Na, és ez kinek a kedvence volt '86 tájékán?! (csak a zenét figyeld, a két idétlen kölyök nem lényeg)

A testedzés hátrányairúl

Ezt a hetet kihagytam futásilag. Mindennap esett, a pálya fel volt ázva, betonon meg nem akarok futni, szétcseszi a térdem, meg a derekam. Ma hajnalban viszont betonkemény tarkómigrénre ébredtem. Letoszolodtam a nappaliba egy Quarelinért, bedobtam, visszamentem. Fél 6. Remek. Tekintve, hogy majd 1 óra volt mikor lefeküdtem, picinyt fusztrált voltam. Nem is tudtam elaludni, fél hétig viaskodtam mindenféle dilemmákkal (aki érti, értse), aztán összeszedtem magam, és lementem a pályára, most nem esett. Marha jó volt. Ez volt az első eset, hogy már ez első körben is elhittem, le tudom futni az egész távot. Egy órát futottam. A végén még rádobtam egy kört, ez ment az MP3 playerben, nem tudtam abbahagyni:




Extra zseniális! Ha hosszabb, még egy kört futok. Én egy hérosz vagyok. (copyright Zozó)

Most viszont úgy fáj a bal forgóm, mint az állat. Ja, és a csuka feltörte a bal lábujjamat. Örülök, ha levonszolom magam Soundtrack-re, megnézni Kovács Petiéket, a Zöldbe. Beszámoló holnap.

Ajánljak koncertet?

Jóvanna! Ajánlok. Méghozzá őt:

Marianne Faithfull
Budapest, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. március 12. hétfő 19:30h

Ide mennék, őt megnézném, ha nem lenne hétköznap, és nem lenne próbánk, de a próba az nagyon fontos, mert akkor csak arra kell figyelnem, azt kell megoldanom, amit tudok, és élvezek. Nem kell senkinek a dillemmáját megoldanom, beleértve a magaméit, Let There Be Rock, és vigyor!
Vissza Marianne-hoz. Hát ő egy igazi rockandroll babe, minden jóban benne volt tövig, akarom mondani nyakig :-))))))))). A képet ugyan kicsit árnyalja, hogy a hölgy idén 62, de ez senkit ne tévesszen meg. Ő nem a nagyi! Amit ez a nő nem élt meg az élvezetekből, azt igazán kihagyhatod! De amit átélt, az sem körmenet. Több életre elég rossz döntéssel...
Ha kiváncsi vagy rá, infók:
http://www.est.hu/cikk/45884/marianne_faithfull koncertajánló
http://hu.wikipedia.org/wiki/Marianne_Faithfull magyarul
http://en.wikipedia.org/wiki/Marianne_Faithfull jóval több, angolul
http://www.mariannefaithfull.org.uk/MULTIMEDIA.HTML itt meg is hallgathatod

Mindjárt megnézem a 'Tube-on is, hátha találok valami értelmeset!

Helyreállt a világ rendje

Csütörtök este, Szalon, Jani sógor vs Nagymester

Könyörtelen, hideg játékkal, 4-11-es megsemmisitő, minden-reményt felszámoló, feneketlen-mélységbe taszitó, 5XL-es zakót osztottam ki sógornak. Szegény ki akart farolni belőle, abbahagyta volna, 4-9-nél, de gonosz voltam, s nem hagytam.
Zsoltika kezdett azon az asztalon, de mivel nem volt másik szabad asztal, előzékenyen átadta nekünk. Ezt annak ellenére tette, hogy előtte megvertem. Csak egy meccs volt, szegény mindig igy jár, csak keveset játszom vele, pont mire megtalálná az ellenszerem, már vége is. Na, ezek után jött Jani.
OK, többet nem is dicsekszem, de nehéz úgy irni, hogy az ne egy tökszáraz, és más számára tökéletesen érdektelen adattömeg legyen, de, ha valaki nagyon akarja, néhány percre lekösse.
Megpróbálok úgy irni, hogy ne bántsak meg senkit, de, ha mégis becsúszna egy-két morcosabb poén, vágjunk hozzá jó pofát! (lásd Pepó papa poénját a vajonkinekakurvaanyjavolt beszólásával!)
Ez van. Csináljon jobbat aki tud!

Cúszász a mocokban

Amig telepitek a másik gépen gyors postolok egyet...
Naszóval, ugye szombaton vizitáltam a Molothowba, nem meséltem még, Zoli most nem mondott be, kicsit zokon is vettem :-)) Mindegy, ezen hamar túltettem magam, gyors megvizuáltam Latyó gitárját, nagyon szép darab (300E huf-ért az a minimum, hogy szép), Latyónak nagyon bejön, játékkomfortja OK. Hajrá. Már csak számok kellenek, de az nagyon. Ez volt egy éven belül harmadik koncert, amit láttam tőlük, mind a három tökugyanaz volt. Kicsit később kezdtek, kicsit többet is játszottak, Acsinak nagy volt a feje, mind később kiderült okkal, mert hogy ők voltak az utolsó fellépők, saccra kb. 2 körül kezdhettek. Ja, a turné 4 csapatos volt, plusz minden állomáson egy helyi, itt a Latyóék voltak azok. Brigádot láttam, az OK volt, a Buttholes alatt inkább dumáltam. Zoli szinjózanul nyomta, furcsa volt, még nem láttam józanúl koncertezni, inkább olyan volt, mint próbákon, koncentrált és pontos. Nem maszatolt. Később mondta furcsa volt neki is, de a többieknek még inkább. Ez volt az első koncertje, miótta Pistiék meghaltak, azért lehetett. Később már jóval jobb volt a hangulata. Ivánnak is, beszélgettünk sokat, már amennyire lehetett.
A zsűri vegyes volt. Haverok hegyekbe, kisrészeghülyék, tarajosok szép számmal. Volt egy figura, annyi vas volt a fején, hogy már csak egy rohamsisakkal lehetne überelni. Pircing rulez. Punkra maszkolt kispicsák, berúgva mint ló (én ezt nem értem, minek isznak ezek ennyit?! leginkább csajok, annyira betaszajtva, amit én is ritkán értem el közel a negyvenhez. Kinek áll ez érdekében?!)

Ivánnal dumcsizok,
-Kérsz sört? - igy én
-Mingyá, még van - igy ő.
Odatoszolódom a pulthoz, előttem 15 forma kisgyerek, mellközépig ér nekem.
Dzsinya pultos pókerarcal méregeti,
- Mi a terv? - kérdi Dzsinya még mindig pókerarccal,
-Egy sopronit kérek - mondja a kölyök (sssssssszzzzzzzz, sziszegek én)
- 220 - mondja Dzsinya, a pókerarcú - és húszas legyen!!
Kölyök kitesz egy kétszázast meg egy százast
- Nincs húszas - mondja
Dzsinya kibontja a sört, leteszi, hosszan néz a kölyökre, vállatvon és rezzenéstelen pofával leiszik 4 kortyot a sörből, elveszi a kétszázast, és rám néz,
-Szevasz, rég láttalak, neked?
- Egy kis Heinekent - mondom és viritok egy ötszázast a pultra - nem kell visszaadni!
Vigyorgunk.
Mesélem Ivánnak később. Te is betakartad volna? Nagyon necces poén volt.

Jómúltkor meg Mani hozta a piát a pulttól, (tömeg volt, Acsiék játszottak, este 11 tájt), elakadt valamiben, lenéz, kisgyereket konstatál, Tankcsapda pólóban.
-Hány éves vagy öcsi? - kérdi (Mani akkor még épp nem volt 40)
-12 - felelé a gyermek
Mani néz erősen, rámnéz, együtt nem értjük az egészet - Nesze itt egy kóla - mondja a srácnak, odaadva az egyik kólát.

12, baszki, 12! Hátmiafaszt keres lenn egy kölyök este 11-kor a Molothowba????!!!!
Mit gondoltak, különmatek?!

Szólitsatok Vaskalapnak!

Zakó

Hát ez van, ilyen is van időnként. Kikapott a Nagymester. Heroikus, eposzi küzdelemben ugyan, de kikapott. Végig Ati vezetett, a végére szoritottam meg, 6-6 volt a döntő frém előtt (elképzelhető, hogy ha 15 frémes meccset játszunk, mint Janival szoktunk, akkor enyém a meccs: épp emelkedő szakaszban voltam formailag). Jól alakult a döntő frém is, állitottam egy nagyon jót a legrosszabb, fal mellett lévő golyómra -gyakorlatilag mögé - kettő volt még ezen kivűl, gyakorlatilag kiszálló, vagy majdnem kiszálló állásban, és Atinak még 4 vagy 5 golyója volt fennt, szóval lökni készültem, amikor véletlenül, célzás közben a dákóval hozzáértem Ati egyik golyójához. Minő malőr!!! Atié a guritás joga, és onnan úgy ahogy kell, meg is nyerte a meccset! Ezen ment el! Egy rossz mozdulaton!
Persze, az is hozzá tartozik, hogy nem feltétlenül a végén kell megnyerni egy meccset. Ati szerint az átlagosnál rosszabb formában voltam, én szerintem ő meg határozottan nagyon jó passzban volt. Ez van.
Viszont volt egy csodálatos frémem. Az egész tartott kb. 2 percig! Ati kezdett, semmi nem esett le, én meg egy lendületből lepakoltam mindent, végén a feketét is. Ez tetszett.

Ma sem haladtam VF honlapjával különösebbet, a rosseb tudja mi a ráknak vállaltam be. Fel kellett mennem Kóspallagra a Szent Orbán (nem politizálok, ez a neve!) Fogadóhoz, mert hogy Bauer Manfréd, aki éppen elbújt a világ elől kedvesével, mint pénzügyi igazgató a titkárnőjével, elfeledkezett arról az apróságról, hogy hátsókerekes Toyota Hiaceval nem megyünk hegyre, ha eshet a hó és nincs nálunk hólánc. Mer' csúszkál. Mer' el se mersz vele indulni, annyira csúszkál. Meg nem is tudsz, mert kipörög kapásból, ha nincs súly a hátuljában. (ennek speciel volt, Mani szokása szerint összeszedett valahol egy 4x12 Marshall hangládát, akkora, mint egy fél ruhásszekrény,és majd 40 kiló. A gyűjtő az gyűjtő!) Felmentünk mit dem hólánc, újból konstatáltam, hogy jó kis hely ez, természetileg, kajáltunk (tejszines, tökmagolajos, szezámmagos csirkemell saláta, vagy mi a bánat - nem volt annyira jó, gyomrom birkózott vele egy ideig, nekem is Cézárt kellett volna inkább ) kávé, döfi vissza. Lecincáltuk a ládát a próbaterembe, megdöngettük - baró - örültünk.
2x600 watt gitármotyó, 2x800 watt énekmotyó, plussz Zoli basszuscucca, meg még kallódik egy-két hangfal itt ott! Súlyos. Amikor annakidején abbahagytuk nekem volt egy 30 wattos tranyós kombóm, Iminek is egy, meg Johann von Bolvárnak egy 30 wattos basszuskombója.

Öregedő rockerek a hangfaltornyok árnyékában. Kopirájt Pityu.

Ó gyász, ó bánat ...

Ha volt már napod
Mikor tudtad, Niké ma nem rád mosolyog
Tudhatod, vannak napok,
Mikor kerted termése rothadt gyümölcs csupán
S az istenek kegyét nem Te kapod

S, ha gyötrelmes testvérharcban
Maradsz alul
Fájdalmadnál szégyened nagyobb,
Emlékezz, sütkéreztél hosszú nyárban
Most tél van, de
Eljön még a Te napod!

Ati - Pisti : 7-6

Jajjmájajjmájajjmá

Báááá, elcsúsztam az idővel, nagyon, és most is rohanok, de ezt muszáj beirnom, mert egyébként elfelejteném, pedig végsősoron erről szólna ez a firka, na. Egy rakás kiváló történet helyett, a lényeg: csütörtök Jani-Pityu 6-8.
Nagyon gáz volt, ahogy indult, nem tudtam figyelni, végig csak az APEH-os telefon járt a fejemben (hát ez egy kiváló történet volt/lesz - vö. "Börtönnaplómat még mindig irom" - hahaha), Jani elhúzott, 4-0 oda, legalább három játékot adtam neki, hülye helyezések, fehér feketével együtt eltevés stb. Az ötödik játszma is az övé készülődött lenni (hú, de szépen mondtam!), a feketére kézből(!) lökött (oda teszi a fehér golyót, ahova akarja), de kihagyta!!
Na és onnantól kezdve nem volt kegyelem. Még két játszmát valahogy el tudott hozni, de többet sem! Hideg voltam, taktikus és halálos, mint egy U-Boot.
Na, és most megyek, lenézek Molothowba a srácok kedvéért (Iván, Zoli), biztos jól esne nekik egy kis dumcsi. Kiváncsi vagyok Latyó új gitárjára (LTD EC-1000) is. Edi Quimby koncerten, Panni Mamánál, Dáci Ábel haverjánál, én a Molothowba, szétesett a család.
Csak ez a Molothow ne lenne közel távol a legtrébb rockkocsma, ehhh...
Meg sem érdemelnek..

Semmi különös..

Nya, most csak itt fontoskodunk kicsinyég, meg tesztelgetünk kódokat:

Ha minden jól megy, akkor itt most egy videoablaknak kőne vizualizálódnia, alant



Na, most az idióta Billy Crystaltúl eltekintve ez lehetett ennek a Grammynak az egyik csúcspontja. Ez az egyik emblematikus szám, ami nekem a nyolcvanas éveket (senkit ne tévesszen meg, hogy ez a '89-es Grammy, ez egy '87-es szám !) jelenti.
A másik a Take on Me. Meg Duranék. Szóval vissza a csajszihoz. Most nézd meg, ki áll a nőci a rengeteg szmokingos papagáj elé, tökegyedül, zenekar nélkül, teljesen alkalmatlan cuccban, bakancsban, kopaszon, a mozgása rettenet, de a HANGJA!!! Kisöpri az egész áporodott termet, olyan hangja van! Még az a pofátlan magabiztosság, ahogy kiénekli azokat a hülye hangközöket! A Nothing Compares csak egy szolid Prince nyavajgás ehhez a lendülethez képest!
Info, képek, itt meg itt.

Azért azt ne felejtsük el, hogy közben már itt toporgott az ajtó előtt, az igazi lendület, az a banda, amelyik 4 év alatt alapjaiban rázza meg a nyolcvanas éveket, és ver máig hullámokat, hallga csak:




Ez tartott néhány évig, azután jött az ökör nyűttpulóveres balfék és hazavágta az összes rocksztáromat, hogy aztán jól főbelője magát a seggfej.

Ja, és ki ne hagyjam az örök vigyor 4 percét 1984-ből, ezen mindig vigyorogni kell, felnyomni a hangerőt és vigyorogni a csajokra, az élet szép, ugorj!:

Ma nem fogok biliárdozni

A Nagymester pihen. Nagymesternének elmaradt a tegnapi jógája és átrakták mára. Még jó, hogy nem szóltam Mikinek tegnap, hogy jó a kedd. Mert nem jó.
Nagy fába vágtam a fejszémet. Megpróbálok csavarni egyet magamon és kicsit megtekerni a napirendem. Éjszakai ember vagyok már jó néhány éve, de most már nem nagyon lehet ezt igy tovább folytatni. Este már nem sok minden fizikai mozgásra tudom magam rávenni - akar a franc kimenni a hidegbe - igy csak a punnyadás a PC előtt, az marad. Jó, jó a heti három zenekari este az mondjuk nem punnyadás, de az zenélés, nem mozgás. Régebben még csak-csak eljártam este futni, de most már annyira alkalomszerűvé vált a dolog, hogy az már nulla.
Gondoltam, hogy inkább reggel kelek korábban, és reggel futok. Elhatározásomat tett követte, haha. Ma reggel fél 6-kor keltem. Bááááááá!!! Egyszer elmegy, de rendszeresség hogy lesz ebből?!
Nagyon régen keltem rendszeresen ilyen korán, még akkor, amikor hajóztam. az viszont fenomenális volt: kezedben egy bögre teával (öregem, zománcos bögre! hogy annak milyen ize volt! még most is a számban érzem! veszek is egy zománcos bögrét!) támaszkodsz a korlátnak, nézed a hajó mellett elrobogó vizet, valahol elötted kel a Nap, a viz felett valami fátyol, párának sok, ködnek kevés, felette rózsaszin ragyogás. Lassan kortyolod a teát, lassan szivod a cigit (már nem hiányzik). Kilégzés, belégzés. Érzed a viz szagát. Nyugodt vagy és nagyon, nagyon szabad (persze nem vagy az.mindjárt jön a fedélzetmester és szól, hogy menjél festegetni, vagy mosd a fehér részeket, vagy pucolj ablakot, mindegy csak ne álldogálj itt, és nem bambuld a vizet, még beleesel.)
Once upon a time. Ez viszont most van. Egész éjjel azt álmodtam, hogy fél 6 van, sőt már el is múlt, de nem baj, mert majd inkább holnap megyek. Közben persze valahogy tudtam, hogy ez baromság, még nem is csörgött az óra - ja, kinéztem, még csak kettő (kettő!!! basszus, mér' nem alszok máááár!) - szóval, fog az menni, fel fogok kelni.
Na, nem akarom hosszúra nyújtani, 6.05-kor ott talált a sötétség a futópályán, a mittomén melyik pályán (szim? mim? ezeket mindigis kevertem) és jó volt megint. Nem olyan jó, mint a vizen, az idő sem volt olyan jó, de szép volt. Elkezded, még töksötét van, inkább csak sejted,mint látod az őr kutyáját, ugat, azután folyamatosan világosodik, ott a Bazilika tömbje előtted, el sem tudod téveszteni (jó néhány éve uralja az életemet, kinézek most is, itt van előttem, elég, ha felemelem a tekintetem a laptop képernyőjéről; kijövünk a próbateremből, ott hatalmasodik előttünk; úszás közben felnézek - már, ha nincs fenn a Buborék - rámvigyorog, olyan már mint egy jóságos nagybácsi - olyan nekem sose volt, lehet, egyszer majd elmesélem), szóval jól éreztem magam, na. MP3 benyom, átveszem a szólóimat, pontositok fejben, új részletek, kicsi, árnyalatnyi hajlitások, meg se néztem mi van a lejátszómon. Jó igy futni, üres a fej, csak a futásra koncentrálok meg a szólókra. Vége van. Új szám. Jesszasz, de régen hallottam... Memory Motel a Stonestól. 76-es Black and White album (76!! basszus, 76!) Mekkora ez a szám már!!! Amikor David Lynch-ék megcsinálták a Twin Peakset, pofátlanul lekoppintották, amiről azt hittem, mekkora zseniális zene, kiderült, hogy szinte egy-az-egyben nyúlás, ugyanaz a hangnem, ugyanaz a Fender zongora, ejj-ejj.

Ha érdekel, itt Dave Matthews-al:



Elkap a zene, nem is vigyelsz már semmire, kikapcsol az agy, a tudat. Csak kicsit hosszú szám. Kiköpöd a tüdőd a végére. Mára vége. Holnap is van nap.
Kiváncsi vagyok, tudok-e belőle rendszert csinálni. Most mindenesetre rohadt álmos vagyok.

Na, megyek bevágom zseniális egy narancs-két kétszersült reggelimet. Jó étvágyat! (grrrrrr...)

Zóóóóliiii!

Túl vagyunk egy frankó próbán, szinte hibátlan volt, ami volt, az külsősnek észrevehetetlen. Zoli még mindig Xanax kúrán, de már nagyon hiányzik. Egy jó hangulatú zúzás őt is felderitené.

Mondjuk ez:

Beugrós

Tegnap Miki nem ért rá, úgy hogy Atit fűztem be egy meccsre. Ez most egész jó volt, persze megint nagy fölénnyel az én javamra végződött, de voltak biztató jelek, már ami Atit illeti. 9-4 ide. Végét összecsapta, lehet, hogy nem igy akarta, az egy nagy taktikai csata volt, sok-sok snookerrel, de Edi ránk szólt, menni kellett a srácokért (Szisziéknél voltak szülinapozni) mert volt még egy csomó leckéjük (lecke?hétvégére? állitólag nem is nagyon lehetne).
Három napja nem szedem a gyógyszert, nem tom mi legyen, most igy is jó a vérnyomásom, de amikor szedtem nagyon levitte, a libidó-blokkoló hatásáról már ne is beszéljek. Komolyan, szerzeteseknek, katonáknak, raboknak kifejlesztett bogyóért kiállt a hatóanyag! Még a nemiség gondolatát is elfelejted, azt meg, hogy dugásra gondolj, na azt konkrétan felejtsd el. Még ezt a marhaságot! Mindegy holnap lemegyek a dokihoz (pénteken nem jutottam be, annyian voltak, mérgembe' felszaladtam a Vaskapuhoz, onnan nézegettem negyedórát, hogy Tardosra bevigyorgott Ré, mindenhol máshol csak szürke massza) , biztos jól le fog cseszni, hogy nem szedtem be a gyógyszert, hát tudod, ha már bogyó vagy dugás, én inkább az utóbbit választom.

Más. Nem is mondtam, csütörtökön, mikor Janit aláztam, egyszer csak bejött egy srác két csajjal, az egyik nőci olyan trendiféle volt, mint TV2 reklám, a másik csak szimplán csinos. A srác is trendigyerek volt szolid bekemséró, feketegarbó, talán kicsi melir, nem tom. Nem is nagyon foglalkoztam velük, de egyszer, amikor Jani lökött, pont átsasoltam. A srác lökött. Furcsán. Nagyon furcsán. Akkor vettem észre, hogy a bal könyöke alatt nincs karja. Ott végződött. Arra letámaszkodott, valahogy furcsán kitámasztotta a dákót, és lökött. Hirtelen nagyon elkezdtem tisztelni. Lehoz két csajt biliárdozni,egy olyan sporthoz, amihez szükség van mindkét kézre, azért ehhez mekkora lelkierő kell már! Teljesen természetesen nyomta, nem nyavajgott, nem játszotta meg magát. Elfogadta a tényt, úgy ahogy van: alkalmatlan ahhoz, amit csinál, és mégis csinálja! Komolyan, majdnem átmentem hozzá, hogy megmondjam, itt a teremben mi mindannyian tanulhatnánk tőle valamit, hogy úgy fogadjuk el magunkat, ahogy vagyunk, ne üvöltözzünk, de hibáztassuk az isteneket, ne sunnyogjunk, egyszerűen csináljuk és próbáljuk meg élvezni az életet, ott és úgy, ahogy megadatott.
De nem mentem oda, mert nagyon szar zenéket rakott be a zenegépbe (eleve nem szeretem, hogy ott van az a vacak, csak elvonja a figyelmemet), lehet, hogy csak a csajok miatt, de szar zenék voltak.
De tisztelet.

Csatang

Hát, kiválóan meg tudom szivatni magam, ha akarom, főleg, ha kapok egy kis segitséget is!
Közel másfél órát ültem a dokinál, sorszám a kézben, olvasom az újságot, körülöttem nyugdijas szabadcsapatok sutyorognak betegségekről, halálról. Jó a hangulat, na. Szóval ott üldögélek, mer' nincs jobb dolgom, százszor szóba kerül a vizitdij, kiolvasom az újságot, sorrakerülök.
Benyitok. Benn ül Söröss doki!
-Szevasz - igy én - nem a Pavlik rendel?!
Söröss szeme röhög: na, te fasz! - Nem, ő csak fél egytől rendel!
Remek! Szevasz! -mondom én, sorszám a helyére, kiballagok a napfényre. Tulajdonképpen jobban is vagyok. Most mit csináljak. Ténfergek. Haza nem akarok menni, bár kéne dolgoznom, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy arra nincs is szavam. Autó. Átmegyek az urológiára, Fartúró Győzőhöz, ott is lenne dolgom, kurvára örülök neki, nem mentem el kismedence ultrahangra, elnéztem a dátumot, most kéne egy újabb időpont, és meg kellene mutatni a vérképes leletemet is. De nem rendel a kujon. Most megint hova? Autó. Átmegyek öcsémhez egy kávéra, telefont szokás szerint nem veszi fel, biztos játszik és nem hallja. Felcsöngetem. Semmi.Lehet, hogy nincs is otthon. Átmegyek az irodába. Közbe Chillit hallgatok, teljes melankólia. Irodába se senki. Basszus, egyedűl vagyok. Hivom Bauert, hol vagy? Itt az utca végén, mondja. OK, akkor irány a Gate, obligát menteskapcsi, édeske, mentesviz. Elszalad a kéz, négy édeske megy a háromkortynyi kapuccsinóba, na ez aztán fasza nap, télleg! Összeragad a száj. Extrovertált pultoscsaj van, szimpatikus. Kis napfény a sok műköröm, műmell, csipőgatya-látszótanga nőszerű lény között, de nem annyira sok, hogy sütkérezni lehessen benne.
Néha úgy érzem magam, mint azok a faszik a klippekben, amikor fel van gyorsitva körülöttük a forgalom, ők meg csak állnak középen és osztják az észt, vagy épp' szenvednek, szóval valami ilyesféle érzés, van is dolgom meg nincs is, csinálom is meg nem is, körülöttem mindenki teper,furakszik, örjöng, üvölt a volán mögött, ha 2 másodpercre feltartják, mintha ő forgatná a Földet, én meg csak állok - Make You Feel Better - Chilli szól a fülemben, érzem nekem is pörögnöm kéne, hiszen egy pörgő világban elesik aki áll, a hinta is megáll az alatt, aki nem ritmusra mozog. Mihamarabb meg kellene csinálni a stúdiót a próbateremben, mert meg fogok bolondulni, nem akarok magamnak látszatdolgokat kitalálni, csak azért, hogy úgy érezzem én sem vagyok felesleges.
Nem, persze, tudom, hogy nem vagyok az, de mégis, valami nem stimmel, rossz ritmusban ver a sziv, forditott tempó, nincsenek a helyén a dolgok. Lehet, hogy csak szar nap, még nem t'om.
Na, most tényleg átmegyek a dokihoz, most ő van, lehet, hogy csak most lesz szar igazán ez a nap.

Amikor szembe jön a Fal

Na, hogy végre biliárdról is essen szó; tegnap este Jani volt megint a soros, a többi meccs a héten zenekari próbák, meg Anyu hazatérése miatt (New Yorkban volt az utóbbi fél évben, pontosabban Long Island-en, nem sokszor tudott bemenni a Downtown-ba.) Ja, az pont kedden volt, mikor megjött, akkor szoktunk Atival játszani, na az most elmaradt. Legalább volt egy nyugodt hete. Illetve, hát a baleset miatt persze nem.
Szóval Janika beleszaladt az utóbbi idők legsúlyosabb vereségébe: 13-2 ide. Bi-bi-bi..
A biliárd nagyon érdekes sport. Nem is nagyon ismerek más sportot, ami ennyire a határon lenne. Még számit valamit a test koordinációja, de sokkal jobban számit a mentális állapot. Minden a fejben dől el. Ha mentálisan stabil vagy, kiegyensúlyozott, koncentrált, nagyon nehéz elvenni tőled a meccset. Érdekes, ahogy az energiák mozognak a felek között, ahogy a nyerésben lévő fél szinte szivja el az energiát a másiktól, s amit az próbál megakadályozni, de ha nem találja a csapot, akkor csak süpped bele a kétségbe, már nem hiszi, hogy tud nyerni és ezzel még több energiát ad a másiknak. Vagy valami ilyesmi. Jani kétségbeesős és feladós fajta, talán mert túl fontos neki, hogy nyerjen. Amikor érzi, hogy megy el a meccs, mindennel baja lesz, az asztal csak nekem lejt jó irányba, a lyuk csak nekem elég tágas, a golyó csak nekem gömbölyű. Ő a peches, ő van megvuduzva. Én voltam a Fal, és ő nem tudott fogást találni rajtam. Azt hiszem nekem nem annyira fontos, hogy nyerjek, legalábbis ezt hiszem magamról, - aztán az más tészta, hogy milyen vagyok, mikor játszom - fontosabb a játék szépsége, mint az eredmény. Úgy emlékszem egyszer-kétszer tudott csak annyira elkapnia hév, hogy nem mondtam be olyan apró hibát, amit esetleg nem vett észre az ellenfél. Utána meg persze lelkiismeretfurdalásom volt és túlkompenzáltam. A Szépség és nem az Eredmény.
Ha hegymászó lennék,biztos azért mennék fel a Hegyre, hogy isten legyek egy kis időre, nem azért, hogy kitűzzek egy istenverte zászlót. (ja, érzem ezt is, nekem még van dolgom a Hegyekkel.)
Ez volt a baj velem, amikor röpiztem is, a legfontosabb meccsen is inkább azzal törődtem, hogy mennyire tetszik a játék, mint azzal, hogy nyerjek. Melyik edző tudja ezt elviselni?!
A biliárd annyiban más, hogy itt csak a saját bőrömre megy a játék, ha nekem nem megy, akkor nem egy egész csapat issza meg a levét. Mostanában azért megy, hehe. Egy bizonyos szinten túl, már az ellenfél hibái a dominánsak, több olyan meccsem is volt, hogy egyetlen egyszer került hozzám az ütés joga, egyetlen egyszer hibázott az ellenfél, és onnan nyertem meg, egyetlenszer sem hibázva, az ütés jogát már vissza nem adva. Ez a mentális teher, ezt nehéz legyűrni, tudni, hogy egyszer sem hibázhatsz, mert annyi. És ha nem tudatositod magadban, hogy ez csak egy játék, akkor ez a teher rátelepszik a válladra és csak nyom, nyom, mig el nem hibázod.
A biliárd maga az Élet.

Hogyaza...!!!

HÁT EZ MEG MI A BÁNAT VOLT????!!!
Héj Doki, keressünk hamar másik gyógyszert!!!

Éhség

Tegnap hazajött Iván meg Zozó. Nem hivtam még őket, van és lesz is még bajuk elég, majd jelentkeznek, ha már képesek rá. Mindenesetre nem kivánom magamnak (de másnak se) az éjszakáikat. Nekem akkor volt nagyon nehéz, amikor pölö eltőzsdéztem a MindenPénzemet, de még a kölcsönpénzt is, akkor hullámzott a kedélyállapotom a teljes kétségbeesés és a leszarom-mentalitás közt. Vagy, amikor fejre álltam a Kispözsóval Horvátba, na az volt nekem a kétségbeesés Mariana árka. De az mind anyagi jav, még helyre lehet (és lehetett) hozni. Ezt nem. A veszteség, a halállal való közvetlen szembesülés mindannyiunk életének szerves része, mint a lélegzés, emésztés, szeretkezés. Most nem a saját halálunkra gondolok, azt el tudjuk fogadni, vagy akár már várjuk is, mint Dédi, vagy legalább tudjuk kezelni, nem, szeretteink, barátaink halála az, amit nagyon nehéz elfogadni. Eddig voltak a szép napok: lélegzés, emésztés, szeretkezés. Lassan kezdünk megismerkedni a Veszteséggel, - hogy G. irta, a múlandósággal - azzal, hogy nem csak az öregekre, óvatlanokra vár, de mi sem vagyunk sérthetetlenek, nekünk sem adatott más sors.

Nem akarok patetikus lenni, gyászbeszédirói babérokra sem törekszem, egyszerűen ez jut eszembe. Nincs sok kapcsolatunk a halállal, tudatunk peremére száműztük, nem tudunk normálisan reagálni halálhirre, nem tudunk rendesen részvétet nyilvánitani. Most az én generációmról beszélek, apámék már tudnak, sajnos van gyakorlatuk benne, lehet, mire mi odaérünk nekünk is lesz. Most még csak egy-egy (szerencsés vagyok) ritka alkalom, és az évenkénti Halottak Napja-i látogatás, meg néha egy bónusz kiszaladás a temetőbe, lelkiismeret-furdalás okán, ami emlékeztet, de ez egyre gyakoribb lesz.

Jóllaktunk az élettel, ez a helyzet, nincs böjt, nincs éhezés, csak a szép dolgokat akarják velünk láttatni, tökéletes minden, a mosópor, a folttisztitó, a fogkefe, az illatositó, a ruha nem lehet pecsétes, az élet szép. Pedig az éhezés rádöbbenti az embert, hogy kevéssel is be lehet érni, hogy annak is lehet örülni, ha nem egy kétszersült a vacsorád, hanem kettő. Az éhezés ráébreszt, hogy mennyi felesleges szarral tömöd meg a kocsidat, abban az ócska szar hipermarketben, ahol csak a droidot látják benned, vevőként, alkalmazottként egyaránt. Talán, ha úgy tekintenénk a halálra, mint mikor az ember átmegy az egyik szobából a másikba, becsukja maga mögött az ajtót ugyan, de mindenki tudja, hogy itt van még, nem kezd el üvöltözni, hogy hova ment, ha úgy tudnánk gondolni ezekre a fiúkra, hogy úgy haltak meg, hogy azt csinálták, amit szerettek, nem fegyverrel a kézben egy hülye háborúban...

Hinni kéne a spiritualizmusban, hinni kéne Redfieldnek. Talán úgy könnyebb lenne.

Két magyar alpinista életét vesztette az olasz Alpokban

2007. február 12. 18:00
Két magyar alpinista életét vesztette hegymászás közben egy gleccserrepedés következtében hétfő délután az északkelet-olaszországi Belluno közelében - jelentették a helyi hatóságok. Beszámolójuk szerint a segítségükre indult alpesi mentőcsapatok és helikopteregységek már csak a két fiatal holttestét találták meg. Az olasz rendőrség hétfőn késő délután értesítette a milánói magyar főkonzulátust a balesetről. A két áldozat egy 36 és egy 37 éves fiatalember volt. Korsós Tamás milánói magyar főkonzul az MTI-nek telefonon megerősítette a két magyar halálát. A főkonzulátus felvette a kapcsolatot a csoport többi tagjával, akik épek, egészségek, és akik értesítették a hozzátartozókat a balesetről.

A négytagú csoport a településnél lévő Enghe völgyben egy befagyott vízesés megmászására indult. A térségben telente kedvelt sportolási lehetőség ezeknek a képződményeknek a meghódítása. A téli hidegben a nyáron alázúduló víz a hegy oldalát képző sziklafalhoz fagy, és az így képződött jégtömbön igyekeznek felmászni az arra vállalkozók. Az Enghe völgyben négy-öt ilyen természeti jelenség van, magasságuk 50 és 100 méter között változik. Egy helyi alpesi túravezető elmondta: az idei viszonylag enyhe tél, és átlagosnál magasabb hőmérséklet következményei a sziklamászóktól a megszokottnál jóval nagyobb figyelmet követelnek meg. Helyenként a jég nem fagy kellően erősen a sziklához, és könnyebben leválhat róla, mint máskor. Ha pedig beszakad a rajta mászó alatt, az könnyen tragédiát okozhat. A magyar főkonzul méltatta az olasz hegyi mentők segítségét, akik az első riasztásra azonnal megkezdték a mentést.
(MTI)

I. István, K. Béla R.I.P.
A másik kettő Iván volt, meg Zozó.
Basszameg.

Hosszú és nehéz

Igértem még egy postot estére. Mikivel vivtunk egy rettenetest. Szerintem még a tegnap esti borozás utórengései zavarták össze az agyhullámainkat ennyire, de nagyon gyengén adtuk elő. Miki az hagyján, ő felhozó szakaszban van, de én?! Hát, nagyon csúfos volt. 7-4 -re győztem végül is, de nagyon gyenge játékkal, végefelé csillant csak meg valami, volt egy-két szép guritás, oszt ennyi. 11 frém 3 óra alatt! Jesszasz. Janival a 15 frémet szoktuk 100-110 perc alatt abszolválni. Nem találtuk a lyukakat, bár szó mi szó, a keresés is elég enervált volt.


Ja, nem irtam egyébként, sikerült faszán felöltöznöm borkostolásra tegnap.
Nem vagyok egy öltönyös pasas, szart nem veszek fel, drága öltöny árán meg
gitárt veszek. Mondjuk ilyesmit:

Ebből meg kinézett egy kiadós puccparádé, öltönyös-kiskosztümös kommandóval. Filóztam, mi legyen. Elsőre valamelyik fehéret akartam, de a karcsúsitottnak leszakadt egy gombja ahogy siettem, a mandzsettásat meg soknak éreztem. A legfaszább a virágos lett volna, de azt meg összecsesztem a jómúltkor, amikor elmentem a betonkeverő mellett, hogy a Jóisten rogyassza rá, csupa olaj lett a háta.
Ehh, francba - mondom - Epatez le bourgois! (nem tudok franciául, ez csak rámragadt. Nem, tudok mégegyet: "köszönöm én azt jelenti merciiiiiiiiiiiiii", hahaha). És ezzel a lendülettel felvettem egy Iggy Pop and the Stooges pólót, hozzá jó kis patinás (anyós simán koszosnak mondaná) Gas játszónadrágot, kordzakó, hülyeművész sálat, tornacipőt, oszt hajrá. Néztek is, szépen. Ez van, hozott anyagból dolgozunk mindannyian. Asztaltól nem ugrott ki, Miki pólóba, meg Jani is, Tamara pulcsiba, Edi elegáns volt, de azon a jó kis saját módján, amit nem sokan tudnak, és egyre fogynak. Gondolkodtam valamelyik szexista Velver Revolveren, de Iggy jó válaszás volt. Mint mindig.

Sz'al, Miki-Pityu 4-7. Applause! Applause!

The day after...

Frankó. Benyomtunk megint. Nagy szerencse, hogy csak néhány ilyen alkalom van az évben.
Ébredés. Kótyagos fejjel lebotorkálás a nappaliba. 50 perc tévébambulás, 30 Spektrum, hogyan égett le Madagaszkár komplett kultúrális öröksége, mert szegények, és hogyan nem fog Paul Getty múzeuma, mert kőgazdag. 20 Totally Spies, a lányom kedvenc rajzfilme (8 éves. A lányom, nem a rajzfilm) Modelleket klónoznak benne testrészenként szürke füsttel. Érdekes.

(gggggrrrrrroooooooaaaaaaarrrrrrrggggggghhhhhhhh.......)

Ok, most már megkockáztatok egy system check-et, testsúly 97,5 (kellett nekem este 11-kor aza tatárbifsztek), testzsir 26,1 (égjenazsir!), vérnyomás, hubazzz, el felejtettem bevenni azt a szart, 153/105, fasza.
Tea. Még szerencse, hogy nem fáj a fej. Jó borok voltak ezek. Ő csinálja:

Dúzsi Tamás. A könnyű borai nagyon jók voltak. Fürtike, rozé. Fogok is venni egy pár kartonnal nyárra, majd jó lesz szürcsölgetni teraszon üldögélés közben, ahogy nézegetem a Bazilikát, meg a napnyugtát. Kapásból ezt juttatta eszembe.
Sok Babitsot mondtak, meg Kispál Pistát, meg Garayt. Jó volt a társaság is, Jani, Tamara, Miki, Edi meg én. Sokat nevettünk. Mikivel újfent rájöttünk, hogy mennyire kicsi ez az ország, mindkettőnknek köze van X exnejének villája körüli felújitáshoz. Borkostolás után még benyomtunk 2 üveg Günzer Cabernet-t (na, azt nem kellett volna), de nem volt olyan jó, mint a Dúzsi Kadarkája. Fél 2 körül meg lehetett felkörülményeskedni a hegyre a kocsival. Nem akartam lennt hagyni a Kávéháznál, Edi beállt a tilosba.

Na ez volt este. Most mi van? Most az van, hogy melózhatok kótyagosan. Muszáj megcsinálnom pár dolgot, mielőtt kilibbenek Sappadára és már nincs sok időm.

Ja, ma még lehet egy post, 5 körül nyomunk Mikivel egy meccset (csak, hogy bilárdról is essen szó).

A hét poénja

Jaj, hát a legjobbat el se meséltem! Kérdem Edit reggel, "Te kéne vennem egy-két alsót, szerinted hol van valami fehérneműs a városban?" Asszongya csajszi, hogy menjek be a térre az Aranypókba (már a név csillagos ötös, haha), ott volt ő is tegnap, nem kapott semmit, nem is érti miből tartja fenn magát a hely, viszont látott egy csomó férfialsót. Jó. Nézzük megfele.
Bevillantok az egységbe. Cosmo letesz, odalép hozzám a vörösesszőke, miben segithetek? Mondom neki miben. (nem abban, haha, annyira nem volt jó)
Imádom. Ot állok mellette és szakértjük a gatyókat. Megmondja a bordó XL-es gatyóról, hogy bordó XL-es. Kérdi, milyen méret vagyok, tudja franc melyik hülye Kinában varrató gyártó hogyan méretez, megkockáztatok egy szolid M? L? választ. Rám néz, asszongya inkább L. Pillanatig filózok egy C kosaras riposzton, de inkább kussolok, hogy legyen gatyám. De nem lehet, mert nincs L-es! Erre rámnéz a tündér és kérdé:

-Sürgős?

(Báááááá, nem baszki, de még egy ilyen poén és lehet..!)

Nyugodt maradtam (nehéz volt) és mondom neki: áá, nem, köszi, van még egy!


Amadeuszig röhögtem, aztán ő is röhögött.

A-r-a-n-y-p-ó-k ! A-r-a-n-y-p-ó-k !

(muhahaha, jaj, baszki kilukad az oldalam, be akartam szúrni képet, Skiny gatyóról, keresek a neten, nem leltem egy percig, viszont itt van ez, háháhá:

http://fehernemuk.uw.hu/ferfi.htm

Hölgyeim és Uraim, look at this! Taps!

"Gesztenye alsó, Tölgy trikó", Jézusmária, ki ez a fafej?! baszki...

Szervezzünk partit!

Szombat. Ma egyébként műsoros borkostolás lesz a Kávéházban, elég sznobosan hangzik, ki nem állhatom ezt az újgazdagos trendet, minden pöcsfej yuppie csak úgy ontja magából az évjáratra meg érlelésre, meg izvilágra vonatkozó meglátásait, én meg nézek hülyén, izlelni én is tudok, baszki, van a finom bor, meg van a nem finom. Amennyit én iszok (no, lám csak, ezt most lehet, hogy tárgyas ragozással kellene? iszok-iszom.... hmmm... tudja a rák! mindegy. félművelt becket!)
Szóval, a Kávéházat szeretem, ha csak lehet ott iszom (má' megint!) a szigorúan koffeinmentes, édesitőszerrel izesitett (haha!) kapucsinómat. (A rohadt életbe magasvérnyomásos lettem, biztos Anyutól örököltem - meg persze nem használt a cigi, kávé, kóla kombó sem - most aztán szedhetem a hülye gyógyszert, amig ki nem találják a tuti hibernálást, akkor majd megmondom, csak akkor keltsenek fel, ha egy vacak pirulával meg tudják oldani! Asszongya doki: az olcsóbb gyógyszerrel potenciazavarokra is számithat, legyen inkább a drágább? - Nem, baszki, majd nézegetem a cerkát, hogy mi lesz, tehülyeló, épp rájöttem, hogy szex csak 30 fölött az igazi, addig csak játék kukival meg punival, vonuljak nyugdijba is?! Na, hoci azt szart, mennyi is, négy rugó per hó, hülyének is megéri, azóta szedem. )
Vissza a Kávéházhoz. Szóval, nagyon szeretem a helyet, otthon érzem magam, kikérem a löttyöt, rövid diskurzus pincérrel, vagy Tomival, mikor hogy, aztán bújok bele újságba (rohadj meg! te rohadj meg!), halk dzseszz, süppedés. (Múlt hétvégén voltunk Soma koncerten Nyergesen, valami Bali Kávézó vagy Teázó nevű izlés-kavalkád, megatrendi - helyi szinten - , őőő... egységben (mondjuk vö. Kristály Vedéglátóipari Vállalat 22. számú Italboltja, na ja, ne legyünk köcsögök) szóval, balra nézek könyvelőiroda, jobbra nézek könyvelőiroda, itt van mindenki, teljes létszámban, fehér blúzok, könyvelőgatyák, kiskosztümök, - na, mondom magamba, gyors alapitsuk meg a Szex és New York ill. Született Feleségek Rajongói Klubbunkat, minden belépő örökös Story, Blikk, meg Mialegújabb F/%!+szommagazin előfizetést kap ajándékba, éves tagdij 20 rugó,ezek ölni fognak a tagságiért - hát baszki, ott nem találtam a helyem, ja. Viszont jól zenéltek. Szappanos Gyuri, éljen, éljen!!)
Basszus, megint elkalandoztam. Húúú, ez jó rész volt! (Pat Metheny-t hallgatok), szóval szeretem Kávéházat, és nem számitok különösebb újgazdag felvonulásra, de ha esetleg lesznek, remélem majd jól eldumálunk Mikiékkel, Janiékkal, és nem kell a faszfejek bamba búráját kerülgetni (minden árat átváltanak euróra, onnan dollárra és onnan vissza, ha elég magas összeg jött ki, akkor rendelnek, kommunikálni csak 4 üveg bor után lehet velük, de akkor meg már minek) Esetleg be is borozunk, mint a múltkor. (hogy nekem mennyire fájt a hasam hajnalban! hiába, talán nem ártott volna enni is valamit.)

És hogy hogy jön ez a biliárdhoz?! Úgy hogy ha ott lesz Miki, majd megbeszélem vele a holnap délutánt, haha!

Elsöprő lendület

Ma Ati volt soros. Ezt még nem irtam, tudni kell, hogy az utóbbi 4-5 hónapban nem nagyon tud nyerni ellenem. De nagyon nem. A mai meccsünk is, hasonlóan az eddigiekhez nagy fölénnyel az én javamra dőlt el. 12-3, ez azért elég meggyőző nem?! Szerintem a dákójával van a gond, snooker dákót használ a pool golyókhoz, óhatatlanul is téveszthet. Mondom is neki általában. De ő nem, ő okos - meg marha önfejű - nyomja tovább, azzal a kis hülyehegyű vackánnyal.
Jah, persze Ronnie O' Sullivan Signature model, ennek működnie kell!!
Nézegetem az embereket közbe. Hogyan mozognak, hogyan viselkednek. Érdekes. Mikor bementünk, helyi nagypályás (Range Roveres) sikeres - még szabadlábon - vállalkozó játszott a spanjával. Ja, igaza volt Bauernek, hogyasszongya: én nem értem, ezeknek az embereknek a BMW vásárlás után rögtön a fodrászhoz vezet az útjuk?! Én sem értem. Agressziót kell sugallniuk, vagy ez már a szubkultúra része?
Mindegy játszik a fazon, halkan beszélni nem tud (nem-trágárul sem), 20db hangkiemeléssel a középtartományon, gyakorlatilag átszól mindenen, nem tudsz róla nem tudomást venni. Tesztoszteron-önbizalom, span (ld. még Buja Féreg) kötelességszerűen rötyög a poénokon, én bambulok, kockáztatva egy Miafasztnézel-t, és közben nézem a két nőt is, mert ezek csak nővel tudnak biliárdozni menni, szóval ott a két festett hajú nő, karbatett kézzel, kifejezéstelen tekintettel nézik a kanokat. Ha holnapig játszanának, akkor holnapig néznének igy. Muszáj nekik, gondolom, ha nem kooperativak, mehetnek vissza az epöli Kis Köcsögbe pultosnak. Igy még van esélyük a következő 15 évet a kozmetika, fodrász, műköröm háromszögben keringve tölteni. Azután lecsó, apu hozza a friss húst.
Mindegy, túléltük, rögtön utánuk megjelent Zsoltika, akivel jót beszélgettünk hangositócuccokról és biliárdozásról (haha), majd nemsokára rá megjelent Pál is, és ők foglalták el vállalkozókámék asztalát. Pál hozta a formáját, minden lökés után üvöltözött egy sort, egyszer megfogja ütnia guta. Persze van még ideje, mindkettőt úgy 21, 22-nek saccolom. Nem tudják még, hogy ilyen lapos hasuk már sose lesz, vagy ha igen, az annyi melójukban fog kerülni, hogy úgyse vállalják be. Söröznek. Sose söröztem, nem hogy ennyi idősen. Majd beszippantja őket a Mátrix, örülnek, ha anyu bebaszni elengedi őket a hétvégén. Zsoltika rendszeresen belebonyolódik olyan kifejezésekbe, amik igazán csak homoerotikus inerciarendszerben értelmezhetőek. Röhögünk. "Olyan meleg a dákód Pál!" hahahaha! Zsoltika zavarban.
Azután megjön Gáborka és barátja with their girlfriends. Gáborka szomszédunk lett, mikor ideköltöztek, akkor lehetett 8, most meg nagyjából 18, és itt smárol a csajával! Beszarás! Néha tényleg vén pöcsnek érzem magam. Hát, ahogy igy bambulok (közbe osztom Öcsémet rendesen) hát egyszer csak fölérzek, körülbirálom magam, Uram Jézus engem néznek! Há' ki néz itt?! Há' nem Gáborka barátjának csaja próbál erősen szemezni velem?! (vagy csak kancsal, ez a B verzió). Hát mi a lószart szemez ez velem???!!! Apja lehetnék és ehhez már nem is kellene semmiféle biológiai bravúr, ez már csak igy simán! Asszonyos csipő, gyerekes arc, pedó-filing.
Basszus, jó, hogy nem lettem tanár!!! Ezt a marhaságot!!! Visszanéztem feddőleg :-), remélem értette.
Na, ennyit a mai napról, remélem Sappadán is lesz valahol biliárd terem, és akkor megütöm Ivánt is meg Zozót. Éljen a király!

Csata

Nya, Janika tegnap is meg lett ütve, ahogy az már kb. 2 hónapja szokásos. Jól kezdtem, 4-1 volt nekem, amikor elkezdett feljönni (ez egyébként az én taktikám), azután megforditotta. Kiegyenlitettem, 5-5, újra vezetett 5-6, megint kiegyenlitettem, és azután már nem volt kecmec, 9-6 a vége, hip-hip, megint volt egy két szép lökés, de inkább a harcos, taktikus meccsek közé tartozott, mint a zseniális 3 perces frémekhez. Nagyon akar nyerni, amikor veszélyt érez begörcsöl, és nagyon nehezen jön ki belőle. Olyankor sokat hibázik, egyből akar megoldani mindent, nem taktikázik, mint én. Jah, ifjonti hév.. haha!